A férjem lebukott! Mit higgyek?

A leírásod alapján egyáltalán nem illetek össze, nem is értem, miért házasodtatok! Te betegesen féltékeny vagy, ami minden férfit megőrjít. (Ha azért hisztizel, mert a párod megnéz egy másik nőt, az igen is beteges!) Saját magad írtad, hogy tudtad, hogy megfog csalni, tehát biztos, hogy folyton piszkáltad, amivel csak eltoltad magadtól. Persze nem csak te vagy a hibás, hanem a férjed is! Gyáva és undorító dolog megcsalni a párunkat! Az lett volna korrekt a részéről, ha megmondja, mi a problémája, vagy beadja a válást, mielőtt félrelépne.

Én úgy gondolom, hogy nektek nincs jövőtök együtt, a gyereknek is jobb lenne, ha elválnátok! 28N

Szia! Hát elhiszem, hogy kivagy, nem csodálom, nem volt szép, amit a férjed tett :( A bizalom is megsínylette, elhiszem.

Itt igazából én is a válást tudom javasolni, de nem elsősorban a megcsalás miatt. Elsősorban azért, mert ahogy írsz, idegesen (természetesen jogosan), és az előzményeket olvasva nem hiszem, hogy később meg tudnál neki bocsátani és tudnál benne bízni :( Később sok vita lenne, amit a pici sínylene meg a legjobban.

A megcsalásra egyébként semmi nem mentség, de egyszer talán megbocsájtaható, ha mindkét fél belátja, hogy hibázott.

De azért az sem természetes, hogy nem mered lepasszolni a gyereket egy délutánra vagy bármi. Egy barántőm volt ilyenk, a férje már szinte teljesen befordult, kérdeztem, hogy szoktak-e kimozdulni, igen, a tesco-ba. No comment...

Hogy megcsal-e még vele? Honnan tudjuk? De hogy még megfog csalni, akár vele, akár mással, az 100%.

De ahogy olvasom amit írsz, és ahogy írsz, talán egyre jobban megértem a férjed is.

Valaki segítséget, tanácsot kér. Mindenki azt válaszolja: te sárkány vagy, a férjed tetű, váljatok el, mert a sárkány nem passzol a tetűhöz.

Kérdem én: ez mit segítene a kérdezőn? Boldogabb lesz, ha elválik? A megkeseredett sárkányoknak jobb egyedül? Vagy keressen egy másik pasisárkányt = egy olyat, aki szintén betegesen féltékeny és csak a gyerekre bír koncentrálni? Ez igen nehéz lesz, főleg, hogy annak már nem a saját gyereke.

Tehát. Szerintem a válástól ez esetben sem Anyuka, sem a gyerek nem lesz boldogabb. Apuka lehet, esetleg, de róla nem sokat tudunk, meg hát nem ő kérdezett.

A legnagyobb baj a Te önértékeléseddel van. A féltékenységed beteges szintű (azt lesed, hogy a férjednek fejfordítás nélkül hol jár a szeme?!) - ettől egymagad nem fogsz tudni megszabadulni. Valahol ugyanez a gond a gyerek lepasszolásával kapcsolatban is: végre van egy pont, ahol kompetensnek, nélkülözhetetlennek érzed magad, ezt aztán nem engeded ki a karmaid közül.

Üljetek le és beszéljétek meg a férjeddel, hogy mindketten szeretnétek-e együtt kevésbé szarul érezni magatokat a bőrötökben. Ha igen, akkor irány a pár- és egyéni terápia. És igen, ehhez pl. mindjárt másra kell bízni a gyereket, hogy abban a pár órában a TI kapcsolatotokért dolgozzatok. Mint ahogy kellett volna már korábban is.

Ha a válasz bármelyik részről "nem", akkor az persze válást jelent. De az egyéni terápiára ebben az esetben is szükséged lesz, ha nem akarsz a gyerekednek egy besavanyodott, önmarcangoló, rátelepedő, frusztrált anyát biztosítani életed végéig. Hidd el, tudnak segíteni!

Hogyne lenne, persze, hogy van olyan! Egy bántalmazó férj esetében pl. mindenképp, meg sok egyéb helyzetben is. De, mint ahogy írtam is, EZ ESETBEN és SZERINTEM nem feltétlen ez a megoldás, mert a kérdező gyönge önértékelésén és gyerekbe kapaszkodásán EZ ESETBEN önmagában a válás sajnos valószínűleg nem segít, sőt. Hogy adnak-e még esélyt a kapcsolatuknak, az elsősorban azon múlik, hogy akarják-e, és ezt talán nekik kellene megbeszélni, eldönteni. Mint ahogy írtam is: "Ha a válasz bármelyik fél részéről "nem", akkor az természetesen válást jelent."

Nem kell mindenáron együttmaradni, ez így igaz. De egyetlen félrelépésért, ha (ismétlem: ha és amennyiben) azt örökös gyanúsítgatás, szekálás, ellenőrizgetés, számonkérés és elhanyagolás (nem bízom másra a gyereket) előzte meg, nem lehet egy pasit ilyen ismeretlenül ennyire elítélni. A gyerekvállalás komoly krízis, nem ők lesznek az első pár, akiket ez túlságosan megvisel. A "sárkányosodás" és a gerinctelen módon más karjába menekülés egyaránt elég gyakori jelenség, vonzzák és erősítik is egymást. De értelmes felnőtt emberek némi segítséggel gyakran könnyebben ki tudnak lépni ebből az ördögi körből, mint gondolták volna. Nem azért, mert félnek az egyedülléttől, hanem mert valójában nemrég még nagyon szerették egymást és nem is értik, hogy jutottak idáig.

Egy szóval sem mondtam, hogy maradjon mellette mindenáron, csak annyit, hogy a sok egyszerű "Megoldás: válj el!"-válasz csuda önérzetesen hangzik, de jobban belegondolva egyáltalán nem biztos, hogy ez tényleg megoldást jelent EZEN történet szereplőinek boldogtalanságára.

Igazán kár olyan választ lepontozni, amit nem tudtál elolvasni/értelmezni.