fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Érdemes még helyrehozni?

Érdemes még helyrehozni?

Figyelt kérdés

1 éve vagyok együtt a párommal. Nagy szerelemnek indult, úgy éreztem megtaláltam a másik felem, azt taáltam meg benne, amit régóta kerestem. Aztán teltek a hónapok. Egyre több tulajdonsága kezdett zavarni. Én gyengédségre, romantikára vágytam, ő nem ez a típus. Ebben mára eleget változott, de még mindig csak ilyen erőltettnek tűnik számomra. Én végtelenül romantikus vagyok, szinte álomvilágban élek, ő az ellenkezője. Hazudott nekem, hülyének nézett, és én ezt bírom a legkevésbé. Kűzdöttem ez ellen, és nagyon nagyot csalódtam. Én vele akartam leélni az életem, hozzámenni, gyerekeket szülni. És akkor megtettem a legrosszabbat, megcsaltam. Nyaralni voltam (nélküle), és volt ott egy srác, aki meghallgatod, gyengéd volt, megadta azt, amit ő nem. Dühös voltam a páromra, és talán ez valamiféle bosszú volt. Hülyeség is. Hazajöttem, megbántam. Ő csendben szenvedett. Kívántam, hogy bár üvöltene, de így még rosszabb volt. Ezután kibékültünk, ő végre figyelt rám, kicsit jobb lett minden. De aztán megint elromlott. Az a baj, hogy túlságosan különbözőek vagyunk. Ő füvezik, nekem ez nem fér bele az értékrendembe. Amit én csinálok, az őt nem érdekli, nem köti le, az én barátaim túl elvontak számára, az övék nekem szánalmasak. Amit én szeretek, az számára közömbös, amit ő, az pedig számomra.

De nem tudom elhagyni. Szeretem őt. Ő a legjobb barátom, az egyetlen ember, aki ismer. Őt hívom, ha baj van, ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni. Ha szomorú vagyok, csak arra vágyom, hogy megöleljen, senki másra. Talán ez már nem szerelem, csak valami nagyonnagyon erős szeretet, ami talán sokkal nagyon kötés, mint a kezdeti lángolás. Nem tudom, hogy van-e értelme. Tud valaki tanácsot adni?

Nagyon köszönöm, hogy elolvastad.


2010. jan. 12. 16:18
 1/10 anonim ***** válasza:

Igazán nem hiszem, hogy ennek a kapcsolatnak még van jövöje. Mint irod, nagyon különbözöek vagytok, te megcsaltad, ami neki biztos, hogy rosszul esett, ö füvezik - ez meg számomra már kizáró ok lenne - te nem tartod elfogadhatónak.

Ha a helyedben lennék, akkor inkább most lezárnám, és maradna egy szép emlék, mint eröltetni és idövel csunyán ér véget, ami befeketetiti azt is, amire emlékezhetnél késöbb.

2010. jan. 12. 16:23
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/10 anonim ***** válasza:
Tanácsot lehet nem tudok adni, mivel ugyanilyen helyzetben vagyok. Idegesít minden benne, a felfogása, a dolgokhoz való hozzáállása, más az értékrendje, a nézetei stb. De sokminden van amiben mégis hasonlítunk és jó időket tudtunk eltölteni egymással valamiért. Most én is elhagytam 3adszor 2 éven belül, mert megint felhúztam magam a hülyeségein, és most próbálom helyrehozni, mert úgy érzem nem tudnék így senkit szeretni, ő az aki kell és mindig kelleni fog és ő az akitől gyereket szeretnék, senki mástól. És bár mindenki azt mondja, hogy hagyjam mert találok jobbat, nincs még egy ilyen személy, ilyen arc, egy ilyen test, ilyen illat és ilyen lélek ami képes lesz valaha is ennyire vonzani! Utólag mindig okosabb az ember, és ilyenkor látni, hogy a másik mégsem annyira rossz. Ez a szerelem. ELFOGADÁS ÉS TÜRELEM. Mem érdemes addig lépned amíg vannak érzéseid. Megköszönném, ha Te is válaszolnál az én kérdésemre, amit kb veled egyidőben tettem fel:) : "mennyire rossz kapcsolatot sikerülhet újraépíteni?"
2010. jan. 12. 16:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/10 anonim ***** válasza:
Olvasd el a saját leírásodat úgy, mintha egy másik ember írta volna és a te tanácsodra várna.. Meglesz a válasz.
2010. jan. 12. 17:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/10 anonim ***** válasza:
Ha tudod, hogy ennyire mások vagytok és nem is vagy megelégedve vele sok tekintetben, akkor miért akarod folytatni? Lehet, hogy találnál egy hozzád sokkal jobban illőt. Bár lehet, hogy neked is kellene picit idomulni hozzá, az nem jó, ha álomvilágban élsz - ahogy írod.
2010. jan. 12. 17:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/10 anonim ***** válasza:
Kb. mintha magamról és a volt férjemről olvastam volna.... No ez már számodra rosszul indul. Szóval az én volt férjemmel szinte mindenben különböztünk, még egy jóízűt beszélgetni se tudtunk. Ő mindent, amit én csináltam, lenézett. Én mindig is vágytam a gyengédségre, imádom, ha a párom kedveskedik, szeretget, ő nem ilyen volt. Nagyon magának való volt. Mi nem tudtuk megoldani. Főként, mert ő azt sem akarta. A lényeg, hogy két teljesen különböző ember csak úgy tud együtt élni hosszútávon, ha mindkét fél toleráns a másikkal szemben, elfogadja őt olyannak, amilyen, illetve kölcsönösen engednek egy picit, hiába nem éreznek valamit sajátjuknak. Ha ez nem így van, akkor az a kapcsolat előbb-utóbb meghal. Tehát itt mindkettőtöknek alkalmazkodnia kellene a másikhoz, elfogadnia, engednie. Ha ez nincs meg, akkor nem érdemes helyrehozni. Egy megcsalás után is nagyon nehéz folytatni, ha a másik feldolgozza és újra tud bízni, akkor lehet, egyébként szerintem nem. Én nem bánom, hogy nálam így történt, mert azóta megtaláltam azt az embert, aki sok mindenben hasonló mint én, sokat udvarol, kedveskedik, szeretget és Ő is igényli ezt! Tehát Neked sem lehetetlen! :)
2010. jan. 12. 17:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/10 A kérdező kommentje:

Köszönöm a válaszokat:)

Én már többször mondtam neki, hogy véget kellene vetni ennek. És mindig azt kérdezte: de hát miért lenne vége, ha szeretjük egymást?

És igaza van. Én szeretem őt. És a hibái ellenére ő is szeret engem. Csak egyszerűen nem illünk össze. Nagyon nem. Változni nem hiszem, hogy tudnánk? Erőletessünk magunkra dolgokat, amiket a másik szeret, de mi nem, csak azért, hogy kijöjjünk egymással? Vagy éljünk egymás mellett? Ha pusztán a tényeket nézem, akkor azt mondom, hogy nincs értelme. De nem lehet pusztán a tényeket nézni. ÉS ha az érzelmeket nézem, én szeretem őt. Csak nem tudom, van-e értelme tovább csinálni, ha tudom, hogy egy napon úgyis eljön, aminek el kell jönnie, és vége lesz.

2010. jan. 12. 18:07
 7/10 anonim ***** válasza:
Előző vagyok. Kommentedben a válasz. Szereted őt, de 10 év múlva is ezt fogod mondani? Tipikusan az az eset, hogy vagy megszoksz vagy megszöksz, hosszú távon ez másképp nem megy. Azt Neked kell tudnod, hogy ha magadra erőltetsz olyan dolgokat, amiket nem szeretsz, nem szívesen csinálsz (és ugyanígy viszont), akkor azt Te el tudod-e valóban fogadni vagy csak kényszerből cselekedsz így. Ha csak kényszerből, akkor valóban nem érdemes erőltetni. Esetleg nem végleges döntéssel, de próbáljátok meg kicsit a különélést. Úgy, hogy ha nem megy, újra összejöttök. De azért érdemes, mert sokan akkor tudják csak igazán tisztán látni, hogy tudnak-e a másik nélkül élni vagy sem. És akkor szoktak az emberek sok mindent átértékelni. Egy próbát megér szerintem.
2010. jan. 13. 10:25
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/10 anonim válasza:
Velemenyem szerint semmi eselye ennek a kapcsolatnak. Es miert? Mert talan most meg szereted es "elviseled" a kulonbsegeket, de mi lesz 10-15 ev mulva, mikor mar nem lesz az a langolo szerelem es mar nem fogod turni a kulongsegek altal okozott kellemetlensegeket. Helyedben nem eroltetnem, annyi mas ferfi van odakint, biztos valahol ott van a te masik feled is. Csak azt kivanom, hogy ne juss oda soha, hogy egy ido utan visszagondolsz majd es rajossz, hogy lehetett volna jobb is, ha megteszed idoben azt a bizonyos lepest. Viszont ha mar megjelent a gondolatodban a kerdojel akkor mar a valaszod is megvan.
2010. jan. 14. 21:30
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/10 anonim ***** válasza:
Megcsaltad! És kicsinyes kifogásokkal és hazugságokkal vigasztalod magad! Bocs de a szomszéd boltosnéni, vagy a fodrász is meghalgatja a bánatod és mégsem fekszel le velük. Ilyen gyenge kifogást hogy az a fiu meghalgatott meg blablabla. Én is meghalgatom bárki bánatát egy dugásért. Menyetek külön mert semmi értelme igy együtt maradni. Ha ősszebalhéztok mindig keresel egy csávot a meghalgat és aztán meg...?
2010. jan. 14. 23:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/10 A kérdező kommentje:

Természetesen igazad van. Írtam is, hogy megtettetem a legrosszabbat, amit csak tehettem. Tehát magam előtt sem számít ez mentségnek. Mert bármi is történt, ehhez nem volt jogom, és egy gusztustalan dolog.

Ezért is nem vetettem ennek véget, mert mindig ez játszódott a fejemben, hogy és mi lesz, ha megbánom. Mert szeretem őt. Csak tudom, hogy vannak közöttünk olyan ellentétek, amiket nem lehet (vagy mi nem tudtunk) áthidalni. De rengeteg dolgon lehetett volna változtatni, csak akarni kellett volna. Nekem is, és neki is. És akkor jobb lett volna. Talán. Egy utolsó esélyt még megért volna. Szerintem. Most látom így, hogy szakítottunk. Hiányzik, de túl kell lépnem. A sírógörcs elkap, ha rá gondolok. De ez sem számít. Döntöttem, és talán neki is jobb lesz egy olyan nővel, aki olyan lesz, mint ő. Köszönöm a segítséget.

2010. jan. 15. 09:37

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!