Mit tehetnék annak érdekében, hogy 9 éves fiam ne nézzen "keresztül" a 2 éves lányomon?

Nagy a korkulonbseg, es a fiadat nem erdeklik a kisebb gyerekek. Ha lanyod lenne, akkor o jobban elbabazna, jobban eljatszana a kicsivel.

Vagy a volt feleseged is esetleg kicsit mond olyan dolgokat amitol a fiadnak elmegy a kedve a kicsitol.

Vagy azt gondolod, hogy a fiad mar oriasi, es felnottkent kellene a kicsivel bannia, ugy mint neked.

Azt probald megerteni, hogy egy 9 eves kisfinak abszolut NEM jatszopartnere egy 2 eves kislany!!!

Ne viccelj mar, hogy a te 2 evesed Legozik, meg okosan nezegeti a konyveket, meg miket csinal. A 2 eves szintjen epiti a Lego-jat, meg nezegeti a konyvet es magyaraz neki:)

Sajnalom a fiadat, hiszen 2 hetente inkabb hozzad megy, nem a 2 eves kicsihez. Szoval ertsd meg a fiadat, neki apara van szuksege, nem egy kicsi kis kislanyra.

A mostani parod szuljon a 2 evesnek egy testvert, es akkor lesz neki jatszotarsa. Igy oldhato meg legjobban a dolog.

Minden jot Nektek:)

Szerintem is igaza van a 19:23-asnak. Külön csinálj programot a fiaddal, kettesben, kislány nélkül. A jelenlegi párod foglalkozzon akkor a kicsivel, külön. Nyilván nem kell egész napos programot csinálni, de pár órát kéne vele külön töltened, kettesben, amikor csak az övé vagy.

A fiú nem tud apaként "lealacsonyodni" a kislányhoz. Ő még nem érti azt hogy "de fiam, legyél vele kedves és megértő, mert ő még kicsi..." és elég frusztráló lehet neki, hogy a kicsi van folyton a középpontban, a kicsivel vagy minden nap, ő csak kéthetente lát téged, és akkor is a kicsivel kell foglalkozni. Szerintem még így is a jobbik eset, hogy egyáltalán nem foglalkozik a kicsivel, levegőnek nézi, és nem leordítja vagy netán csúnyán bánik vele.

Én hét évvel vagyok idősebb az édeshúgomnál és utáltam amíg kicsi volt. Féltékeny voltam rá, és utáltam, hogy a nyakamba varrták, nekem még be is kellett pelenkáznom. Később is utáltam, mert folyton rám akaszkodott, én meg olyanokat játszottam vele, hogy az embernek minden ujja másképp szól, és minden ujját külön megrángattam, hogy ordítson.

Mikor már "értelmes" gyerek lett belőle, akkor kezdtünk jól kijönni, aztán szinte én neveletem fel, velem beszélt meg mindent, de míg kicsi volt, nem szerettem.

A feleségem is azt mondta, hogy mikor kisöccse lett, akkor olyan féltékeny volt, hogy megmondta a szüleinek, hogy kidobja a kukába.

Egyik sem szép dolog, de még egy édes testvér is kiválthat ilyet a gyerekből, nemhogy egy válás után, mikor két hetente találkozik veled, te meg leülteted őt is meg a kis "vakarcsot" és idiótáskodsz velük. Ő rád kíváncsi és nem egy másik gyerekre, akivel nem tud mit kezdeni. Inkább a lányok vannak jól meg a kisgyerekekkel, de még köztük is van olyan, aki nem tud velük mit kezdeni.

Én például mindig utáltam olyan rokonokhoz is menni, ahol kisgyerek volt, mert tudtam, hogy rajtam fognak lógni, meg foglalkoznom kell velük és én még beszélni sem tudtam velük úgy, hogy etyerepetyere és mindig én kaptam ki, ha a kicsiknek valami nem tetszett.

Érdekes különben én is utáltam a kicsiket és valahogy ők még is szerettek engem, és így még rosszabb volt, mert békén sem hagytak.

Szerintem először értékeld át, hogy milyen a fiaddal a te kapcsolatod. Úgy értem, mennyire kötődik hozzád, mennyire hallgat rád, mennyire "ad" arra amit mondasz neki. Ha úgy érzed, hogy érzelmileg nagyon kötődik hozzád (írhattam volna azt is, hogy a világon téged szeret a legjobban) akkor a lányodban potenciális ellenséget lát, akivel örök küzdelem folyik apa szeretetéért. Főleg olyan szituációkban, ha mondjuk egy hármasban töltött "játék" során neki kell engednie a kicsi akaratának, pl : add oda azt neki, tudod hogy ő még kicsi, és ilyesmi. Ilyen idősen még az édes testvérek is ölik egymást. Nem feltétlenül a foglalkozások módjával van baj, hanem fiad betolakodónak érezheti magát a ti megszokott mindennapjaitokba. Nem szeretnék indiszkrét lenni, de a kislány anyukájához hogy viszonyul fiad?

Tanácsolni csak annyit tudok, hogy ha ott van a fiad és egy hármas program alkalmával hagyd hogy az ő akarata érvényesüljön (persze csak módjával). Vagy tennék a kislány felé egy megjegyzést, hogy : gyere kérdezzük meg xy-t (fiú) most mit szeretne "játszani"-hogy érezze, hogy fontos az amit ő szeretne, és ennek a kislány is alá rendeli magát, így látja hogy ő nem vetélytárs, hiszen azt csináljuk (a kislány is)-és ez a lényeg, amit ő akart.

Bocs ha hosszúra sikerült. ez az én véleményem.

:))