Ezek után hogy lehet szeretni egy apát?

A sors fintorából újra itthon kötöttem ki... 25 vagyok, és sikeresen megmentődtem egy eleve kudarcra és katasztrófáa itélt házasságtól, ezzel viszont csak azt értem el, hogy az egyik pokolból a másikba jutottam... haza...

Az anyukámat és a tesómat nagyon szeretem, apámmal viszont nem lehet kijönni...

Anyámat lábtörlőnek használja, és ez engem annyira zavar, hogy még ha nincs is jogom hozzá, állandóan belep.fázok a dolgaikba, mert nem tudom elnézni anyukám nyúzott fáradt arcát, ami annyira szomorú... A tesómat tönkretette, mert ahelyett, hogy példát mutatott volna neki, illetve példát mutatott, csak nem éppen a legjobbat. Úgy viselkedett mint egy gyerek. Ha valakin gúnyolódni kellett(családtagon) akkor megtette, de amikor a tesóm kezdte, és neki nem volt olyan kedve, akkor lebunkózta, letahózta, üvöltözik mindenen. A tesóm telesen elvadult. Hülye haverjai lettek, már ő is felnőtt, nem engedi hogy beleszóljon bárki is. Balhé balhé hátán, és az utálat. Mi (anyu meg én) próbáltuk mindig is tompítani ezeket, pl, ha apám tahózótt, akkor ráüvöltöttem, inkább üvöltözzön velem, mert én tudom, hogy jó úton vagyok, de a tesómnak mindne vezsekedés egyre rosszabbat tett, és ez megy már... egek, idejét se tudom... minig.

Mára annyir általános, hogy apám mindenért megcsinálja a balhét. "hogy eszel! hogy beszélsz! hogy nézel ki! Sós a krumpli! vagy tiszta sótlan"

Szóval mindenért üvöltözik. Anyám meg tűr.. Elválni nem tud, mert nem tudja kifizetni apámat.

Persze ha apám jókedvében kibékül anyuval, akkor mindenkinek jópofát kell hozzá vágnia...

Egyik reggel is kérdezek valamit, rögtön üvöltve válaszolt...

Anniyra elegem van már az egészből, hogy szinte már utálom a saját apámat...Ez szemétség tőlem igaz?

Elköltözni sajnos nem tudok, mert minimálbérből nem nagyon tudok elmenni. Állást keresek, mert kaphatnék több fizetést, de sajnos eléggé rossz a helyzet.

Így állandóan stresszbe vagyok, meg az is igaz, hogy anyát biztos nem hagynám így itt.

Bár gyanítom, ha mindneki elmenne otthonról, akkor, minden rendben lenne, mert anyu befognáa száját, apámnak tökéletes lenne....

Más apa szeretgeti a gyerekét, ő meg folyamatosan azt mondja, hogy huzzunk el p.cs.ba... meg minden a mi hibánk...

Gyerek voltam még. Ferdén nőttek a fogaim, és egyébként egy sokat nevető lány voltam mindig is. Nem vagyok ronda mégis, az mondta nekem, mert éppen nem volt kedve a vidámságomhoz, hogy olyan ronda vagyok mit vihogok...

Hát gondolhatjátok...

Hogy lehet egy apa ilyen? Egyébként azóta rndbe jöttek a fogaim:) De a kapcsolataim mindig káoszba fulladnak.. Tudom, hogy ezen nekem kell változtatnom, de semmi esetben sem szeretnék ilyen kapcsolatban élni 50éves koromban...

Mit tegyek....?