Mit lehet lenni?

16 éves vagyok, az anyukám egy új férfitól szült egy kisbabát nem rég. A pasival szinte két hónapja ismerték egymást csak, meg még 3 hónapig fiatalkorukban. A pasi teljesen abnormális, nagyon merev, öreges, sosem felszabadult vagy nem nevet, szörnyen ragaszkodik a rögeszméihez. Anyával a kapcsolatuk nem olyan jó, elvannak, de nincs nagy szerelem. A pasi utál engem, és el akar üldözni, nyilván nem illek bele az ő új családjába. Régebben arra fogta, hogy "rossz" vagyok, nem segítek semmit, stb. Viszont teljesen megváltoztam, akármire kér anya, megcsinálom. Viszont a pasi teljesen terrorizál. Akármit csinálok mindenbe beleköt, csak hogy ordíthasson velem, gyerekes dolgokat csinál, azt leszámítva, hogy ezek eléggé megviselnek, elég nevetséges és rémisztő is. Nem írok le minden megtörtént helyzetet, de egyet példának: este 10 kor nekiállnék mosogatni, de anya szól, hogy már késő van, hagyjam reggelre. Oké. Általában sokáig maradok fennt, de próbálom halkan tenni, kimentem pisilni, vagy a konyhába, valami minimális zajt csaptam, amire ő "felébredt" és lejött lecseszni hogy mit csinálok (bár feltehetőleg amúgy is ébren volt, meghallotta és jó ürügy cseszegetni). Reggel 8-kor betörtet a szobámba, behozza az összes mosatlant az asztalomra hogy most azonnal menjek és csináljam meg. Én félálomban mondom hogy majd később, mert mégis hogy jön ehhez, erre nekiáll kiabálni, és erősen megráz az ágyban. Én mondom hogy hagyjon már erre kiabál és nem megy ki és áll hogy "most azonnal menjél ki és csináld meg" és ha látja rajtam hogy nem megyek akkor úgy jön felém mint aki mindjárt megver, a kezével stb, és beledugja a képét az arcomba, elállja az utam, stb. Tiszta Hamupipőkét játszik velem, ha anya megkéri ŐT valamire az a válasza, hogy miért nem én csinálom, és így végül ő nem is csinál semmit, vagy kevesebbet. Anyát pedig a pénzzel tartja sakkban, mert most ő fizeti a lakbért stb. Viszont tervezik, hogy összeköltöznek (anya már ezek után nem is akar, mert most a pasi féligmeddig nálunk lakik félig a saját lakásában). És így is amikor itthon van nem eszem semmit annyira izgulok, meg sem merek moccanni, tiszta terrorban tart, anya szinte minden nap kiabál vele, hogy hagyjon békén, hiszen nem az ő gyereke vagyok, engem ne neveljen. És ez teljesen tiszta, ha mindent megcsinálok amit anya kér, és mégis csinálja a perpatvart, ez csak az ő utálata lehet. És kb. látom rajta hogy mindig a verés határán van. Nyilván ha ezt tenné apukám megverné, illetve szólnék a rendőrségnek. Mindig olyanokat mond, hogy bezzeg az ő házában ilyen nem lesz meg ilyenek, képzelem mennyire tönkretenne lelkileg ha odaköltöznék. Nem is akarok, viszont nincs nagyon lehetőség hogy apukámhoz költözzek, én pedig nem akarok ilyen terrorban élni. Anya már gondolkozik hogy nem is fogunk összeköltözni, látja a gyereket amikor akarja de nem lakik itt, mert teljesen megutáltatja magát anyával is. Nem lehet vele beszélni, semmilyen új lehetőségre nem nyitott, csak az lehet amit ő elképzel és így tart sakkban mindenkit, a pénzzel, akármivel.