Szakítsam meg a családommal a kapcsolatot?

Ez önzőség! Szerinted a családod nem lenne szomorú hogy ha megszakítanád velük a kapcsolatot? Azzal sokkalta több fájdalmat okoznál nekik, ha egyáltalán fájdalmat okozol jelenleg nekik. Szerinted egy anyuka nem szereti a gyerekét attól még hogy beteg? Ne csak magadra gondolj. Ülj le velük, és beszéld meg a dolgot, mert ez így nem jó hogy te ezt gondolod. Ilyennek eszedbe se kéne hogy jusson!

Stinson el!

Dehogynem! Ha fegyvert szegeznek rád, nem csak 1 lehetőség van. A te esetedben is két lehetőség áll fenn...mint ahogy annak is akire a fegyvert fogják. Pénzt avagy életet?

Így hangzik a kérdés nem-de? De én mondok neked valamit!

Nem csak ez a két lehetőség van. Hanem el is veheted a fegyvert a támadótól. Vagy szavakkal lefegyverzed. Érted. Nem csak egy lehetőséged van. Nem csak az a lehetőség : Hogy elhagyod őket. A te szempontodból a legjobb az lenne, ha együtt élnél ezzel. Végtére, mi az ami megakadályoz abban, hogy rendes életed lehet? A golyó a pisztolyban?

De ne feledd, az is lehet, hogy a rád tartott pisztoly tára üres.

Stinson el!

(Ha szeretnél erről beszélni, csak írj nekem)

Ne sajnáltasd már magadat...

Ők se sajnálnak elhiheted, csak féltenek és nem hiszem, hogy jobban terhelnéd őket, mint egy egészséges gyerek.

Ígyis úgyis aggódnának érted, akkor is ha megszakítanád a kapcsolatot velük, és akkor is ha nem. Csak ha nem teszed, akkor kevesebb a stressz.

Stinson el!

Szerintem meg igenis sajnáltatod magadat. Ezt sokkal rosszabb elviselni a családodnak, mint a betegségedet. Azzal együtt lehet élni, tudod?

Neked ez jutott (sajnos!), másnak más - de nem jár az eszük ilyen hülyeségeken, hogy megszakítsák a kapcsolatot a családjukkal.

Téged nem az érdekel, hogy mi a jó a szeretteidnek.

Te keresztre akarsz feszülni, "áldozatot hozni" az ő érdekükben, hiszen neked úgyis minden mindegy.... mondd, nem veszed észre, hogy ez butaság? Hogy erre nincs igény??

Általában a szülők a gyerek érdekében szeretnék, ha egészséges lenne. Mert az elsősorban a gyereknek fáj, ha valamiben gyengélkedik. Biztos vagyok benne, hogy ettől még ugyanúgy szeretnek téged. Ha nem szeretnének, nem gondoskodnának rólad, nem foglalkoznának veled, sőt, lehet, világra se jöttél volna.

Amúgy a betegségekről van egy véleményem, úgy, hogy én is az vagyok... Epilepsziás... Teljesen más tészta a kettő.

Minden betegség meghatározza a személyiségünk egy darabját huzamosabb időre, ha nem örökre. De választhatunk, hogy felvállaljuk, kihozzuk lehetőségeinkhez képest az életből a maximumot, úgymond békében elvagyunk vele, vagy mártírkodunk és panaszkodunk miatta... :) Az első lehetőség nekem bevált. ;)