Hogyan szabaduljak meg tőle?

Sziasztok!

A férjem volt egy munkatársa, barátja. Elkezdtünk vele és a párjával összejárni. Elhívtuk őket hozzánk, vagy valamelyik szórakozóhelyre. Szép fokozatosan betelt nálam a pohár. A párja, a Szilvike állandóan a középpontban volt. Nem is ezzel van a baj, nekem volt gyerekszobám, tudok viselkedni, toleráns is vagyok, de a csaj már túlzásba vitte. Olyan dolgokon már kiakadtam, mikor egy beszélgetés során szóltam a férjemnek, hogy erről ma este inkább ne beszéljünk, nem ide való téma. Erre Szilvike csúnyán lehurrogott engem, hogy minek szólok rá, hadd mondja, ha neki ez jól esik, majd a férjem felé fordult, majdnem körbe vigyorogta a fejét, és: "Mondjad csak drága, én hallgatlak!" - a lelki szemeim előtt szinte láttam ahogy derékig belehajol a férjem hátsójába. Elegem lett abból, hogy mindig csak "Ő, meg Ő, meg Ő! De Ő!" Az i-re a pontot az tette fel, mikor büszkén mesélte el a férjemnek, hogy ő milyen jó az ágyban, és Ő sikoltozik közben... stb. A kolléga meg önelégült arccal büszkén feszített mellette. Hazafelé mondtam a férjemnek, hogy ne haragudjon, de én ezekre a h...re nem vagyok többé kíváncsi. Nem is tiltakozott, egyet értett vele, hogy bután viselkednek. Nem is hívtuk őket többé. Volt is nagy sértődés, mikor megtudták, hogy őket nem hívtuk meg a kerti party-ra. Ki is fejtettem egy közös ismerősünknek, és őszintén így is gondolom, hogy ez a mi életünk, a mi kapcsolatunk, a mi házunk, a mi barátaink, a mi rendezvényünk, ahol én vagyok a háziasszony, és én vagyok a "királylány", nem pedig a Szilvike. Nem azért főzök, sütök egész nap, hívok meg 10 embert, hogy egész este kuksoljak egy sarokban, és a többiekkel együtt azt hallgassam, hogy a Szilvike milyen csodálatos, meg hogy szegény Szilvike hogy járt, stb.

Azt hittem, hogy ezzel le is fog zárulni a fejezet, de nem! Szilvike és a kis párja erőszakoskodnak azóta is, követelik, hogy igen is barátkozzunk. Azok a fajták vagyunk a férjemmel, akik nem szeretnek veszekedni, pláne nem megsérteni másokat, annyit mondtunk csak, hogy mi mostanában nem érünk rá szórakozni. Ezzel sem elégedtek meg. Folyamatosan üzengetnek, hogy mi a bajunk, miért nem akarunk velük szórakozni járni, miért nem hívjuk meg őket, meg hogy mondjuk meg, hogy mi a bajunk, mert ők nem csináltak nekünk semmi rosszat, mert a Szilvike milyen kedves, aranyos és jó volt hozzánk, mi szemetek meg nem értékeljük, és semmibe nézzük. Főleg én.

Nem magyarázkodtunk akkor sem. Újra a férjem csak annyit mondott a kollégának, hogy értse meg, hogy nem érünk mi rá csavarogni, bulizni. Ekkor jött egy olyan dolog is, amire nem számítottunk, eljött a munkatárs, hogy adjunk kölcsön 150 ezer Ft-t. A férjem nem adott nekik. Nem irigy, de úgy gondolta, hogy akinek van pénze szórakozásra, villogásra, annak legyen egyéb dolgokra is. Az sem tetszett nekem, hogy Szilvike a férjemet hívta fel, hogy menjünk velük szórakozni. Engem egyszer sem hívott fel, hogy pl. igyunk meg egy kávét valahol.

Nagy szerencsétlenségünkre hétvégén összefutottunk velük egy sörözőben, és újra kezdődött a hiszti, de most is a drága evetke kizárólag engem okolt mindenért. A férjem akkor megenyhült, és már elkezdte mondogatni, hogy mi lenne, ha őket is meghívnánk a party-ra.

Megkért, hogy nyeljem le, ne törődjek vele a Szilvivel, bírjam ki. De én már nem vagyok hajlandó. Össze is kaptunk ezen.

Hogy lehet szépen megszabadulni ilyen emberektől, hogy a férjemmel se vesszek össze?