Utálom anyám férjét, hogyan lépjek le? Most is eljöttem.17L

Két éve váltak el, anyám miután megismerte rá kb egy hónapra oda is költözött. Én maradtam apummal, és a nővérem is. Időközben apum elkezdett külföldön dolgozni, kb havonta egyszer jár haza pár napra, nővérem is elköltözött külföldre, így értelemszerűen anyummal lakom. Anyum (mostmár) férje eleinte tök normális volt, kaptam kutyát, rendes volt, mostanában viszont egy idegbeteg nemnormális. Született egy közös gyerekük, azóta mindenért ordít rám. Tegnap például sírt a baba, én abban a szobában tv-ztem, és nem vettem fel, ezért kezdett el ordítani. Hozzáteszem, az esetek többségében ők sem szokták felvenni, azért, hogy ne szokjon hozzá, honnan tudnám, hogy nekem mikor kell felvennem? Sokszor viszont én etetem meg a babát, vagy öltöztetem fel...stb., de ezekért nem jár egy jó szó sem. A kutyába indokolatlanul belerúg, akkor is ha csak fekszik a helyén, elhordja minden szemét patkánynak. Mivel apum ugye nem lakik itthon a fel szoktam járni a lakásra takarítani, öntözni a növényeket...stb. Ezt ő rossz szemmel nézi, mert otthon szerinte nem segítek semmiben. Ma is például felporszívóztam, az ő szobájukban is, elmosogattam ebéd után, anyumat is kérdezgettem, hogy segítsek-e. Anyummal is sokszor veszekednek, most is össze vannak valami miatt, ezért egyedül ment ma anyum a gyógyszertárba. Engem nem hívott magával, egyedül akart menni. Kimentem a szobámból, erre megint nekem támadt, hogy arra se voltam képes, hogy elmenjek anyummal, ő többet nem hoz nekem semmit azt bszhatom. De könyörgöm, anyum egyedül akart menni! Van egy pszichés betegségem is, szociális fóbiám van, ezért nem szívesen megyek emberek közé, vagy csak ritkán, mert pánik jön rám. Ő pszichológusnak képzeli magát, ezért zsarolással elrángat a városba, olyan helyzetekbe kényszerít bele, hogy sírógörcsöt kapok tőle. Anyám, ha éppen nincsenek összeveszve neki ad igazat, ha össze vannak veszve nekem. Apámat mindennek elhordja, ha próbálom védeni rám is üvölt, meg hogy akkor nyjam apukám seggét. Multkor a városban rámjött megint a pánik, ezért leültem egy padra, ő pedig próbált felrángatni onnan, de én nem engedtem, ezért nem szól hozzám akármit kérdezek, + nincs egy hétig net. Elegem lett már belőle, összeadódtak ezek a kis dolgok, fogtam magam, felöltöztem, elhoztam a kutyát és feljöttem apum lakására, itt szeretnék maradni, szerintem ma itt is alszok, csak az a baj nincs itt semmi ehető kaja,pénzem sincs, és anyum is felhívott sírva, hogy este menjek haza, és ne foglalkozzak vele, ha balhézik majd kiteszi. De nekem semmi kedvem hazamenni, itt csend van, nyugalom, nem zavar senki., otthon pedig a szobámból sem merek kimenni, de már kb a hűtőt sem merem kinyitni. Mit csináljak?