Miért mindig a tanácsra váró a hibás?

Annyi kérdést olvastam már, és a válaszadók többsége, csak a kérdezőt tudja lehurrogni.

Ha elváltak és az apuka otthagyott mindet, akkor ő a belek.

Ha ezen felül egy csomó mindnent fizet a gyerekének, akkor ő a tutyimutyi.

Ha nem fizet semmit, akkor ő a szemét.

Ha osztoznak a vagyonon az exével akkor ő a gonosz, hogy a gyereket ilyen helyzetbe hozza.

Ha az apukának lesz új párja és az szereti a gyereket és mindent megad neki, akkor ő a féltékeny, meg a hisztis pi...a, amiért szóvá teszi, hogy az anyuka lesz...a a gyereket.

Ha ki akar maradni a gyerekes dolgokból, akkor ő a gonosz mostoha, mert miért is ment gyerekes kapcsolatba.

Ha 2 hetente hozzák a gyereket, akkor hogy képzelik, mert 2 hetente 2 napot "el lehet játszani" a jó szülőt, meg mindent megadni.

Ha több alkalommal akarja az apuka elhozni, akkor mégis hogy képzeli, mert az anyukának is joga van a gyerekhez.

Ha nem ér rá az apuka akkor ő a mumus, mert az anyukának is jár a szabadidő. (egyébként akik egyedül nevelik, minden apuka nélkül a gyereküket érdekes módon nem panaszkodnak)

Ha az anyuka nem adja oda a gyereket, akkor meg kell érteni, mert ez meg az.

Akkor teljesen mindegy, hogy ki és miben kér tanácsot, mindig a kérdező a rossz?