Akik külföldre költöznek és közben szülei súlyosan betegek lesznek, mit csinálnak?

Ápolót vesznek fel mellé, otthonba adják őket. Miért, mit gondoltál, akik itthon maradnak, azok otthagynak csapot-papot és 0-24 fogják a szüleik kezét, ha valami bajuk esik? Ma már ez nem így működik. Az emberek dolgoznak, nincs EÜ végzettségük, semmit nem tudnának kezdeni a súlyos beteg szüleikkel. Főleg, hogy itthon is sokan élnek távol a szülőktől.

A családban idén 3 példát is tudok erre felhozni. Nagymamám rákos volt, mozogni sem tudott egyedül, 3 ápoló járt hozzá felváltva, ott is aludtak éjjel, hogy ne legyen baja. Mi 200 km-re laktunk tőle, heti egyszer mentünk látogatni. Szüleim dolgoznak, nem tudtak volna mellette lenni 4-5 hónapig folyamatosan. Egy másik rokonnál pont az általad említett agyvérzés következett be. Ő vidéken él, gyerekei Budapesten. Dolgoznak, családjuk van, elfoglaltak, vállalkozást vezetnek, stb. Nem tudnak az apjukkal lenni és tornáztatni reggeltől estig. Hozzá szintén ápoló jár. Harmadik rokon - szintén rákos. Hospice osztályon fekszik hónapok óta, mert nincs ki ápolja. Szintén távolabb élő, dolgozó gyerekei vannak.

Szóval nem értem, mivel lenne másabb külföldön élni, mint itthon ebből a szempontból. Vagy azt vártad volna, hogy mindenki otthagyja a munkahelyét, eladja a házát és hazaköltözik a szülőkhöz, és még esetleg évekig nézi, ahogy haldokolnak? Közben pörögnek az évek, nyugdíja soha nem lesz, fizetést nem kap, enni nem tud, eladósodik, de legalább a szülei mellett van? A kórházak, az ápolók, az otthonok, a gyógytornászok, az egészségügyi dolgozók, a hospice nővérek, a háziorvosok mind ezért vannak. Segítik a beteg embert. A család meg adja a szeretetet, de nem adja fel a saját életét - normál esetben. Nyilván van, aki tönkreteszi a saját családja életét csak azért, hogy ápolhasson valakit, aki így is úgy is meg fog halni, de manapság nem ez a jellemző.

Sajnos közelről érint a téma, de nekünk már nem kell ápolót meg otthont keresnünk:(((

Egy agyvérzéses, agyérgörcs utáni idős, magatehetetlen ember napi 24 órás felügyeletet igényel. Ezt senki nem tudja megoldani munka mellett, akár itthon lakik, akár külföldön. Persze ha közel van, akkor annyiból szerencsésebb, hogy be tud járni látogatni naponta, kétnaponta. Marad az ápoló, az idősek otthona vagy a kórház ápolási osztálya. Egy nénivel beszélgettem a kórházban (ő tudott beszélni), azt mondta, a férjének az ápolási osztályon töltött idő napi!! 4600 Ft-ba kerül. És most már róla is gondoskodni kell, számoljátok ki, ez két idős ember esetében mekkora anyagi teher. Nagyon nehéz döntések ezek, de egy ilyen beteget (akinek a felültetés is megterhelő dolog) biztosan nem lehet kivinni, nem élné túl az utazást. Vagy hazaköltözik valamelyik családtag (de akkor kiesik a kinti keresete, az ápolás meg ugyanúgy rengeteg pénzbe kerül) és rendszeresen látogatja, vagy hetente, kéthetente hazajönnek hozzá. Más megoldás nagyon nincs.

"Második vagyok. Uniós országban élek(Ausztriában), ahol nem kell megkérdeznem, hogy befogadják-e vagy sem, egyszerűen idehozom, és kész. "Személyek szabad áramlása" hallottál már róla?"

Ez így elméletben nagyon jól hangzik, de nem tudom jártál-e már a neurológián, vagy az elfekvőben.

Örülj, amíg nem látod, milyen állapotban vannak ott az idős emberek. Szonda a tápláláshoz és pelus, mert a mosdóig sem lenne egyszerű eljuttatni a betegeket, nehogy külföldre.