Nem szeret a lányom, eltávolodott tőlem, mit tehetnék?

Szia!

Nálunk is volt hasonló dolog, csak annyi különbséggel, hogy nagyon magamba fordultam és nem beszéltem meg semmit anyuval. Mi ezt ugy próbáltuk megoldani, hogy 2hét nyaralás egy idegen országban, ott úgyis rá vagy utalva a másikra.

Szerintem ha van rá lehetőséged, próbáld meg, nem kell, hogy 2hét legyen, 3nap is segíthet, hisz akkor Neked sincs ott a kötelesség (házimunka, főzés, stb.) és a lányodnak sincs ott a barátja, a számítógépe. Akkor lesz lehetőségetek beszélni.

Nekünk nagyon rendbe jött a kapcsolatunk, olyan mintha a legjobb barátnőm lenne nem az anyukám. És nagyon szeretem :)

21/L.

Ez egy ilyen kor és ki fogja nőni. A 16-17 évesekre nagyon jellemző, hogy magukban vannak el a legjobban. Én is ilyen voltam. Majd valószínűleg a kamaszkor után nagyon meg fog változni. Én teljesen más ember vagyok, mint 17 évesen. Aztán az egyetemen látja az ember, hogy kinövik a lázadókorszakukat az emberek: rockerek meg más szubkultúrákhoz tartozók elvétve akadnak, míg a gimik tele vannak ilyenekkel. Kinövik ezeket!

23/L

Nekem lenne egy ötletem. Mi lenne ha egy ideig Te se csinálnál semmit? Ezt szó szerint értem. Szerintem elég drasztikus,hogy kacsoljon. Valószínű,hogy ledöbbentené,hogy nincs otthon kaja,nincs elmosogatva és nincs kimosva a ruhája. Volt ismerősöm,akit ez térített észhez. Egy hét utána az anyukája leült vele beszélni. Az illető akkor fogta fel,hogy mennyi mindent tesz meg az anyukája munka után és ez nem jár ennyi idősen! Én probléma mentes tini voltam,de sok barátomnál láttam,hogy bármit megtehetnek és mégis mindenben ki vannak szolgálva. Engem a szüleim úgy neveltek,hogy mindenben számíthatok rájuk,de mikor akkora lettem arra is ráneveltek,hogy ez legyen kölcsönös. És szerintem ez így van jól.

26/L

Hát, nálunk teljesen pontosan ugyan ez van, csak én vagyok a lány :D

Figyelj, te nem látod a másik oldalt szerintem...

NYILVÁNVALÓAN csak Neked lehet nehéz napod, és csak Neked lehetnek problémáid... De hidd el, én mikor 8 óra után hazajövök sulibol, és anyám leszedi a fejem hogy miértnempakotlamégössze, meg holvotlamidáig, meg miértnemfogadokszot, akkor tudod ugy vagyok vele, hogy a legkevésbé sem érdekel. Persze, hogy flegmán válaszolok Neki, ha kérdezi nagyon-nagyon ritkán, hogy miújság, mert előtte biztos, hogy nagyjából ok nélkül már abszolut leordibált valami teljesen lényegtelen dolog miatt, aztán késöbb belátva, néha-néha jönne békülni... Tudod, annyi az egész, hogy én nem értem miért annyira égbekiáltóan fontos az, hogy mindig rend legyen, hogy titeket anyákat ez foglalkoztat a legjobban... kitérdekel, hogy egészen addig a pillanatig jó napom van, amig nem találkozom anyámmal, ha nincs rend a büdöskölök szobájában, vagy nem segít eleget? Kitérdekel, hogy épp mi volt a suliban, mi van a barátommal, ha rossz heylre pakolom le a cuccaim? Ezek persze hogy égbekiáltóan fontos dolgok...

Én már szerintem sosem leszek jóba anyámmal, egyszerűen más személyiség, nem mondom hogy nem szeretem, de csak azért mert az anyám, és ennyi. Mondjuk nálatok lehet nem igy van, mert anyám nehezebb eset az átlagosnál, ezzel egyetért, apa, és a nagyszüleim is...

Undorodom attól, hogy csak tilt a dolgoktól, ha valami nem tetszik neki, vagy épp rossz napja volt, pedig semmi oka nincs rá...Így van a barátommal is, jobbat nem is kívánhatna mellém, de alig engedi hogy találkozzunk... emellett pedig elhiszi hogy én napi 4 órákat sütizek a barátnökkel vagy tnaulok könyvtárban... mert csak ugy mondom Neked, hogy az ég világon semmit nem érsz vele, ha tiltasz, amit nem szabad azt ugy csinálom, hogy nem tud róla, ennyi. Az ilyen meg egyéb ötletek marhára viccesek:D Nemnagyon ahtna meg ha nem takaritna, emrt különösebben nem zavar a rendetlenség (igen, tudom ez az énhibám, ezt aláirom)kaját csinálomagamnak, és minden látszat ellenére nem törik le a kezem ha amgamnak kéne mosni :D legalább békénahagyna...!