Szüleim furcsák. Ki érti ezt?

Nem biztos, hogy a munak az oka, lehet, hogy csak féltenek, és nem mernek elengedni.

Nekem apám csinálja most ezt,pedig nem is velem lakik, de kiborult, mikor ilen jelegű tervekkel álltam elő.

Menj, ha menni akarsz, úgysse lakhatsz velük örökre, gondolom, nem oda tervezed a családod, hanem külön...bár nem tudom...meg fogjátok szokni (remélem, én is, mi is) de rossz belegondolni

Én nagyon szeretem mindkét gyerekem, de soha nem értettem azokat a szülőket, akik visszafogták a gyerekeiket a külön költözéskor, amikor annak itt volt az ideje és anyagilag is megoldható volt. Ez az élet rendje, hadd próbálgassák az életet, önállósodjanak.

És bárki bármit mond, nekem is könnyebb lett itthon és nekik is a saját lakásukban, mert kevesebbet kellett alkalmazkodni az eltérő életvitel miatt.

A saját életvezetést csak úgy lehet megtanulni, ha önállóan él az ember.

Ha a szüleid véleménye befolyásol, és nem költözöl el, mert azt mondják, akkor valamennyire igazuk is van, mert nagyon önállótlan vagy. Fogod magad, kiveszel egy lakást, megszervezed a költözést és közlöd velük az új címedet. Ha hülyék és megharagszanak érte, akkor puffogjanak, úgyis kiheverik a dolgot.

Mondjuk a szülőket is meghallgatnám. Mert egy olyan sztori is vicces lenne például, hogy "van egy felnőtt, dolgozó gyerekünk, aki egy fillért nem ad haza, a házimunkában nem segít, igaz, mi is ugyanúgy öt után érünk haza minden nap, de még hétvégén sem tesz keresztbe két fűszálat sem, mert lelép pasizni. Hogy neveljük önálló életre, ha még részben sem képes ellátni egy háztartást, mert így biztos nem lenne jó vége, ha elköltözne, megenné a mocsok, éhen halna és a kötelező költségekre nem futná a megszokott életvitele mellett..."

Nem állítom, hogy ez a valóság, de nem kizárható ez sem. Próbáltátok már megbeszélni egyébként? Vagy mindenki csak puffog meg besértődik?