Apummal dolgozok, és nem akar normálisan kifizetni, mit csináljak?

Próbáltam már az ő fejével gondolkozni, és oda lyukadtam ki, h önző. Miért adna több pénzt, ha ennyiért is elvállalom? Nem veszi figyelembe, hogy a lánya vagyok. Nem hiszem, hogy direktbe levonnák tőlem a "lakbért", mert azzal külön szoktak néha cseszegetni, hogy lassan azt sem ártana fizetnem.

Mondhatnám, hogy sajnálja a pénzt, de ez nem feltétlen igaz. Múltkor megláttam a "flabélosnak" a plakátját, és mondtam neki, hogy milyen klassz szerkezet, és sok ismerősöm dicséri. 2 nap múlva megvette nekem, 2 havi fizetésem áráért. Aztán volt, h teljesen tönkrement a telefonom. Telefonálásnál recsegett a vonal, lejárt a hátlapja, az aksija 10 percet bírt ki töltés nélkül, 1szóval teljesen használhatatlan volt. Karácsony közeledtével panaszkodtam, hogy milyen jó lenne egy másik, mert ezen már telefonálni nem tudok, azt mondta, h nem kapok másikat, mert drága. Eljött az ünnep, telefont tényleg nem kaptam, de egy méregdrága szintetizátort igen. Miéééért? Nem tudom mi alapján ítéli meg, hogy mi fontos meg mi nem.

Idővel én is szeretnék majd vállalkozni, de előtte szeretném ehhez az alapokat lefektetni, és erre semmi pénzt, vagy a barátaimmal töltött időt nem sajnálok feláldozni, és ahhoz képest szépen haladok, szebben, mint vártam. Kell a pénz: Jogosítványra, nyelvtudásra, tanfolyamokra, üzleti utakra, ahol befolyásos embereket ismerhetek meg, önfejlesztő könyvekre stb. Apum támogatja ezt, ezen kivül kb. semmire nem költök (sem ruhákra, vagy luxus cikkekre). Ami kell, azt ismerősök által megtudom szerezni szinte ingyen is (nem félreérteni).

A nagy család, mint pl. mamámék, nem akarnak beleszólni a mi ügyeinkbe, mert tudják, hogy milyen. Anyum azt mondta, hogy fogadjam el így apumat, mert ilyen a személyisége, rossz gyerekorra volt, édesanyjától nem kapott meg semmit kicsiként, és ezt most akarja kompenzálni.

Anyukám az én pártomon áll, bár az ő véleménye szerint, nekem egy pékségben kéne dolgoznom, és arra koncentrálnom, hogy összeszedjek egy normális pasit, aki megteremti a "körülményeket". Egyáltalán nem értek ezzel egyet, nekem kell a függetlenség, a kihívás, és élősködni sem szeretnék senkin, de legalább ő végig hallgat. Apumnak, ha felhozok egy kényes témát, akkor szimplán nem válaszol, vagy elkezd a kocsikról beszélni.