Miért van az, hogy egyre több 20-22 éves anyuka marad magára a pár hónapos babájával és a problémáival?

Ez a becsúszott dolog olyan sértő tud lenni. Én 22 voltam a férjem 27 mikor megszületett a kisfiunk. Akkor már igen jó egzisztenciát alapoztunk meg. Saját hitelmentes lakás, autó, jó munkahely. Szülői segítség nélkül! Ezt kiemelném, mert soha nem voltunk anyuci kicsifia és lánya kategória.

Most másfél éves a kisfiunk, 1évig vártunk az érkezésére. Szeretjük egymást, 3 éve vagyunk házasok, 5 éve vagyunk együtt, közös jövőt tervezünk, és mindenben támogatjuk egymást. Próbálunk a fiunknak is mindent megadni. Mindketten elkezdtünk újra iskolába járni, én idén megyek vissza dolgozni. Vannak terveink. Mi így látjuk jónak. Tőlem is mindig megkérdezik, hogy, becsúszott-e a baba, hát pofán nyomnám őket! Már elnézést a szóhasználatért, de annyira dühít! Kikérem magamnak a felelőtlen jelzőt is, volt mire szülni, és volt kinek! Sokan vagyunk ám így akik nem 30 és fölötte gondolkodnak gyerekben! És nem szeretem amikor ilyen jelzőket aggatnak ránk! Más és más értékrenddel bíró emberek vagyunk! Miért kéne mindenki más elvárásan megfelelni?

Az egyedülmaradáshoz pedig annyit, hogy hiányzik a türelem! Nincs tökéletes párkapcsolat. Azért dolgozni kell. Tök mindegy hány éves vagy. Akrmilyen korba lehet "felelőtlennek" lenni. Csak szeretik ezt a huszonéves korosztályra aggatni! Főleg a maguk életét tökéletesnek gondoló "idősebb" korosztály.

Mért szűl valaki 20 évesen gyereket.

Szerintem egyik fél se gondolja át mit csinál és anyira át nem is akkarják. 20-on évesek hiába dolgoznak ennyi idősen magukat se tudgyák eltartani ha ilyenkor jön a gyerek a nök minimum 2 évre kiesnek a munkából. Az apuka meg abból a kis pénzből eltarhat 2 embert. Persze hogy a 20 éves gyerek a péntek estéit nem túl órával akkarja tölteni. Besokkal és lelép. Tényleg kénne pár év amíg lesz valami anyagi tartalékuk és felnőnek, kiélik magukat és már ismerik egymást.

16-44-es vagyok!

Én légiutas-kísérőként dolgoztam 3 évet szülés előtt, várnak is vissza! Most a jogi diplomámra készülök! A férjem villamosmérnök, és a következő diplomájára készül, közgazdász tanulmányokat folytat!

A gyerekkel minőségi időt töltünk, hála istennek sok időt is! Amit meg is érdemel és meg is hálál! Én nem tudom miért lenne rossz az aki 20-on évesen szül. Se tanulatlannak, se egzisztencia nélkülinek nem érzem magam!

Megtakarításaink vannak, és még gyűjtünk, pedig én Gyes-en vagyok! Szeretnénk házat venni, de nem full hitelből amit csak egy plusz nyűg lenne! Szóval semmi felelőtlenséget nem érzek a MI gyermekvállalásunkban!

És vannak még ilyenek a 20-on évesek között! Gyűlölöm ezt az általánosítást! És aki 30-on felül szül? Az tökéletes? Miért? Mennyivel lehet többje egy ugyanilyen paraméterekkel rendelkező párnak? Maximum azzal a házzal mire mi is gyűjtünk, és ami max. 2 éven belül nekünk is realitás lesz!