Sosincs közös program, és sokat vagyok egyedül?

Nemrég költöztem külföldre egy nagyvárosba a páromhoz. Nekem egyenlőre nincs munkám, neki pedig nem fix a munkaideje, akkor dolgozik, amikor hívják.

Emiatt rengeteget vagyok egyedül otthon, és semmilyen közös programot nem tudunk szervezni.

Reggel amikor felkelek, már nincs otthon, késő este meg még nincs otthon. Akármit szervezek, le kell mondanom, mert jön egy hívás, és máris borult a program.

Amikor épp nem munkában van, akkor meg azért nincs otthon, mert épp tanít (magántanár).

Egy hete szeretnék bemenni a városközpontba, mert szükségem van pár dologra (hajápolási cuccok). A párom ragaszkodik hozzá, hogy elkísér, hiába mondtam, hogy tudom, hol az üzlet, mert hogy kicsit sétálhatnánk együtt.

Egy héten át folyamatosan lemondja előző nap este vagy másnap reggel, mert épp behívták.

Fél éve készültünk egy koncertre, ami egy hét múlva esedékes, de tegnap este lemondta, mondván, hogy úgyis behívják, és drága a jegy, pláne, ha a végén el se jutunk.

Oké, felfogtam, igaza van. Mondtam, hogy ma végre szeretnék bemenni a városba, mert kell pár dolog, lassan egy hete nem tudok hajat mosni. Veszekedés lett belőle, hogy a türelmetlen mindenemet.

Mert hogy nem is kéne közölnie, épp melyik nap dolgozik, csak lelépni reggel. Érezzem magam megtisztelve, hogy szól, ha hívják.

Mert hogy azt a pénzt nekem keresi, az én vásárolgatásomat finanszírozza belőle. Hát, azt ugyan nehezen, ugyanis csak a kaja meg a számlák megy az ő keresetéből, a saját cuccaimat én állom.

6 napja vagyok otthon, kettesben a házimunkával. Egy ekkora lakáson nincs annyi takarítani való, hogy reggeltől késő estig lekössön, el meg ugye nem járhatok, mert nem ismerem a környéket.

Szerinte én nem értem meg őt, szerintem ő nem ért meg.

Kinek van igaza?