Ferj/feleseg halala eseten mikor kezdtettek "kipakolni'?

Nagyon nehéz kérdés. A feleségnek az kellene,hogy minél kevesebb cuccot lásson a férjétől,a gyerekek pedig úgy érzik legalább ennyi megmaradt az apjukból ...:( Nagyon szívszorító ezt olvasni,pedig nem vagyok egy érzékeny tipus.

Talán azt lehetne,hogy dobozokba összepakolni,és egy használatlan szobába /szekrénybe berakni,amig mindenki megnyugszik .

Részvétem :(

Nagyon sajnálom.

Tejesen egyéni ki mikor tud megválni a tárgyaktól.

A gyerekek miatt ha lehet most már szerintem várjátok meg a suli végét, és anyuka beszélje meg a gyerekekkel, készüljenek fel rá együtt. Esetleg csinálják azt, hogy kiválaszt magának mindenki egy tárgyat, ami onnantól csak az övé, legyen az akár a parfüm, vagy egy ruhadarab,bármi.

A temetés után.

A temetésig bírtam gép módjára csinálni az intéznivalókat,temetésről hazamentem,egyedül,nem engedtem senkit jönni. Sirva mindent összepakoltam,levegőt alig kaptam.Aztán valami rohamszerű jött rám,elájultam,anyámék úgy törték rám az ajtót másnap reggel,mert nem eszméltem fel a rengeteg telefoncsörgésre sem.Két hóapot voltam kórházban idegösszeomlással.Mire hazamentem,addigra szüleim mindent eltüntettek,ruhákat elajándékozták,a többit felpakolták a padlásra.

Kb 2 évvel később mentem csak fel és tudtam belenézni,és szétválogatni.

15 éve történt,azóta férjhezmentem,két gyerekünk van,de egy dobozt mai napig őrizgetek.

Egy jó tanács: a gyerekek ne legyenek otthon pakoláskor.

Az igazi emlékek nem a polcon hanem az emberen belül vannak. A gyász lelki szinten történik, és lehet belőle közös rituálét csinálni.

Be kell vonni a gyerekeket is, a tárgyakról beszélni, emlékeket idézni. Eggyütt dobozolni, közösen sírni, nevetni, történeteket felidézni. Emlékszel, amikor ez a zakó volt rajta, és úgy megáztunk a bizionyítványosztás előtt? Ú, ezt a parfümöt tavaly karácsonyra kapta, emléztek milyen boldog volt? Ez volt a kedvenc könyve, nyaranta a gangon olvasott, abban a szörnyű lila fotelban, amit azóta kidobtunk...

Ez által nincs szőnyeg alá söpörve a haláleset, hanem közös rituálét hoztok létre, egymást támogatva élitek meg.

Kidobni még korai, egyenlőre elég pakolni. Lehet, hogy a gyerekek ragaszkodni fognak ruhadarabokhoz, tárgyakhoz. Pl. hordani akarják az ingét, pulcsiját, mert ez biztonságérzetet ad. Ezt ha fájdalmas is a többieknek érdemes hagyni nekik, hiszen ez is segít feldolgozni a veszteséget.

Azt nem tartom én sem jónak,hogy a gyerekek nélkül pakoljon el. Nem jó,ha arra mennek haza, hogy apa cuccai eltűntek,mintha nem is létezett volna.

Itt már viszonylag nagyok a gyerekek, be kell vonni őket, meg kell beszélni, hogy apa a szívükben van.

Jól írta az előző, nem a polcokon,meg tárgyakban.

Ha akarnak valamit elől hagyni, akkor tegyék, de a nagy részét közösen pakolják el! Semmi esetre sem kidobni. Ha néha úgy érzik, vegyék elő a dobozokat!

Itt nem a mikor az igazi kérdés, hanem a gyerekek.

Valóban meg kell beszélni velük. Ők most pont abban a korban vannak, amikor a legnehezebben dolgozzák fel a halál tényét. Az apjuk dolgai nélkül attól félnek, hogy az anyukájuk elfelejti az apukájukat, és nekik is el kell felejteni.

Mi együtt pakolásztuk el apukám halála után a dolgait. Én elkértem apukám karóráját, és otthon szívesen viselem egy-egy pulcsiját. De pl. az öcsém a mai napig képtelen bármit felvenni, kitenni, ami apáé volt, pedig már 4 éve meghalt.

Beszéljen a barátnőd a gyerekekkel, mondja el, mennyire fáj neki az apjuk halála és hiányzik, és azt, hogy attól, hogy a ruháit, dolgait elteszik, még nem felejtik el őt. És ahogy az egyik válaszoló írta, ennek pontosan az a célja, hogy sírjanak közösen, hogy gyászoljanak, hiszen ennek is folyamata van, ahogy túl kell majd élni az első karácsonyt hármasban, az apa "születésnapját" és sok kedves emléket.