Szerintetek is betegesen megtervezem az életem? Késő lesz 28 évesen családot alapítani? ( baba és ház téma )

Én sem szeretnék előbb gyereket.

Most vagyok 23,5 éves. Ha tudnám, hogy 28-29 éves koromra 100%, hogy lesz egy kis családiházam, vagy egy 2 szobás lakásom, én várnék a gyerek-projekttel.

Szerintem nagyon is jól csinálod. Még az intelligensebb állatok is gyűjtögetnek télire, tehát ők is "terveznek", egy embernél ez a minimum szerintem. Főleg manapság, amikor mást se lehet hallani, csak hogy kinek hogyan dőlt be a hitele, és ki hogyan lett földönfutó. Aztán persze sírnak mint a fürdős kr.va, előtte gondolom ők harsogták a legjobban, hogy nem kell tervezgetni, majd hiteleket veszünk fel, aztán "majd csak lesz valahogy"..

Családalapításhoz mindenképpen érdemes előre tervezni, még akkor is, ha fennáll a lehetőség, hogy később a sors esetleg közbeszól - ez nem lehet indok arra, hogy csak éljünk bele a világba konkrét elképzelések nélkül.

28 évesen egyáltalán nem késő családot alapítani és gyereket szülni, rengetegen vannak, akik 30 körül jutnak ebbe a fázisba. A párod persze ekkor lesz 36 éves, ő lehet hogy úgy érzi, kicsúszik az időből, dehát erre azt tudom mondani, szorri, nem kötelezõ egy 24 éves nővel lenni, akkor keressen korban magához illőt :P

22-essel maximálisan egyetértek.

Szerintem régen is többre vitte az aki megtervezte a következő 10-20 évét. Én is hasonlóan gondolkodom mint a kérdező és igyekszem a gyerekvállalás előtt megteremteni azt a minimális biztonságot amit a saját lakástulajdon jelent.

Emellett már 25 éves korom óta elkezdtem félrerakni a nyugdíjas éveimre. Nem nagy összeget, havi 5 - 8 ezer Önkéntes Nyugdíjpénztárba. Nem szeretném, hogy majdani gyermekem 20-as, 30-as éveit azzal terhelni, hogy aput és anyut kell támogatnia. Lesz elég baja enélkül is.

"28 éves leszek legkorábban amikor megérkezne a baba és mindug megkapom hogy már öreglány leszek stb..."

Nem leszel öreglány. A fejlett országokban ez teljesen normálisnak számít. Kapcsolódó cikk, ha nem baj hogy angolul van:

[link]

"Ő veszekszik velem azért, hogy BETEGESEN előre megtervezek mindent és túl aggódom a dolgokat. "

Teljesen reálisan látod a jövőt, nincs ebben semmi beteges.

Mások is kérdezték már, hogy az élettársadnak hol van helye ebben a történetben. Ő is takarékoskodik és pl ő meg az esküvőre / bútorokra gyűjt vagy ő leginkább csak csinálna egy gyereket és lakna a lakásodban? Ő hogyan veszi ki a részét a terv megvalósításában, illetve a közös egzisztencia megalapozásában?

25-ös:

Összeködheted az életed valakivel úgy is, hogy magadnak teremtetted meg a dolgaidat és házasság előtt ügyvéddel le is papírozzátok, hogy ki mit hozott, így ha ESETLEG zátonyra fut a házasság, nem jelent +1 problémát, hogy ki mit visz. A közösen szerzett dolgokat = arányban, a saját dolgokat pedig értelemszerűen ki-ki a magáét.

Honnan tudod, hogy 20 év múlva nem hozza úgy a sors, hogy külön kell válnotok. Nincs ebben semmi bizalmatlanság.

de minek neki pasi?

sehol nem szerepel ő mit akar?

csak ÉN ÉN ÉN! kell egy adag sperma és kész, másra nem kell neki.

ha nem bízok benne, minek éljek vele/menjek hozzá/szüljek neki?

igen el lehet válni, papírozzák le, de azért ha 0% a bizalom, ott nem sok jó lesz.

vagy majd ülhet a nagy lakásban, sok pénzzel, de egyedül, mert senkiben sem bízik és elhagyják.

Ne haragudj, de nekem is az jön le, hogy semmibe veszed a párod akaratát. Hiába van rá mentséged a múltból, ez attól még nem normális. Az élet nem kiszámítható, az összekuporgatott pénzből vett házad, bármikor kirabolhatják, leéghet, munka nélkül maradhattok. A jó hír, hogy amilyen akaratos vagy, felfogsz tudni állni, de ne próbáld megtervezni az életed, mert nem fog menni.

Ami meg a babát illeti... 3 éves korig Európában kb. senki nem marad otthon a gyerekével, csak nálunk van ez, azért, mert az ötvenes években még nem egyetemre küldték a potenciális munkanélkülieket, mint most, hanem inkább 3 év gyesre. Így az állam eltudta őket számolni, nem kerültek munkanélküli nyilvántartásba. Szóval nem kell könnyes szemmel hallgatni a kollégákat, Angliában se lesz lelki beteg az összes gyerek, pedig ott 6 hét a fizetett "szabadság". Érthető, ha te otthon akarsz majd maradni vele biztonságban, de alakulhat másképp is, és azt is meg kell majd oldanod. Az előrelátás jó dolog, a mindent betervezés nem az, mert egy idő után rugalmasságodat fogod veszíteni, és ha valami nem úgy történik ahogy te akarod, annak súlyos következményei lesznek.

Jó dolog a tervezés, főleg, ha mindenre kiterjed.

Ezt nem látom a te tervedben, mert arra is épít az egész, hogy a pasid beéri még négy éven át a veszekedéssel, de azután boldog apuka lesz.

Ám lehet, hogy holnap, vagy két év múlva, vagy 3,5 év múlva megelégeli ezt, és lelép, akkor mi lesz a gyerek projekttel?

Ebben az elgondolásodban (ami igen, elég beteges!!!), az a legdurvább, hogy párod lényegében nem több, mint egy töltet sperma, aki majd beléd tölti a gyereket az általad megálmodott pillanatban. Minden csak rólad szól, a te elképzeléseidről, a te házadról/lakásodról, stb. Párod meg lakjon bent, mint megtűrt személy.

Én nem maradnék olyannal a párod helyében, aki annyira sem bízik a kapcsolatunkban, hogy KÖZÖSEN, LEHETŐLEG FELESBEN fizessük a lakást. Mert a saját szülei szarságainak rémképével takarózik... Ez elég hülye elgondolás.