Egy nő hogy bír egy olyan házasságban élni, ahol a férfi csak terrorizálja?

Én azt nem értem, hogy erre a kérdésre miért nem tekinti mindenki egyértelmű válasznak, hogy elb@$zták a delikvenst gyerekkorában.

Látsz egy önző embert, első reakció: biztos egyke volt, vagy a szülei mindent megvettek neki. Látsz egy embert, aki nem pakol el maga után: biztos anyuci mindent megcsinál helyette.

Ilyen pitiáner dolgoknál rögtön mindenkinek az első dolga az, hogy a gyerekkort veszi elő, de ha igazi, komoly probléma van, hogy valaki miért nem hiszi el, hogy többet vagy jobbat érdemel, mint a terror, akkor mindenki csak azt mondja, hogy a nő hülye.

Senki nem mondja azt, hogy valószínűleg ezeknek az embereknek fogalmuk sincs, mi az a feltétel nélküli szeretet, ezért ragaszkodhatnak bárkihez, aki csak kedvesen mosolyog rájuk; soha senki nem mondta nekik, hogy valamit jól csináltak, vagy hogy megérdemelnek valami jót. Plusz ehhez jön, hogy valószínűleg gyenge személyiségek. De nem, sokkal egyszerűbb azt mondani, hogy buta, ostoba, ennyit érdemel.

Nem csak a gyerekkor tehet erről, de nagy százalékban az is.

Az önbizalom leépítése lassú, de biztos folyamat, akkor is hatásos lehet, ha nincsenek gyerekkori berögződések.