Mit jelent számodra a családod? Mikor szeretnél saját családot alapítani?

Hát...jó kérdés :)

Számomra a családom, tehát, ahonnan kiröppentem másodlagossá vált már olyan értelemben, hogy bármiben az első a párkapcsolatom, a vőlegényem.

Irántuk hálát érzek, ugynakkor néhány dolgot még nem tudtam elfogadni velük kapcsolatosan, de igyekszem.

Fontosak nekem, főként az édesanyám édesapja, ő volt apám helyett apám (egyébként apummal nőttem fel, csak vele nem olyan szoros a viszonyunk...)

A jövendőbeli családom pedig számomra a minden, ők lesznek az életem értelme, a gyerekeim és a férjem. Mindent megfogok tenni, hogy boldog gyerekkoruk legyen és nekünk szép házasságunk, hogy egyengethessük az útjukat.

Annak ellenére, hogy diplomám van 3 is, sosem választanám a karriert a család előtt.

Jövő nyáron keszülünk összeházasodni és akkor tervezzük az első gyereket is...

23-L

Zűrös családban nőttem fel, összetartás se sok volt, most sincs.

Szóval olyan sokat nem. Az időseket szeretem, érdekel a tapasztalatuk, világlátásuk.

Jövőbeli család. Szeretnék, biztonságot jelentene számomra, támaszt. Házasságot kötni szeretnék, gyereket vállalni nem.

Jelenleg a családom a mindenem. Így 24 éves fejjel tudom már csak igazán értékelni mindazt, amit tőlük kaptam. Eddig is értékeltem természetesen, de most, hogy félig "kirepülő ágra" kerültem, így igazán.

Most tűnik fel, hogy ami otthon természetes, az mostmár sosem lesz az. Hogy nem kértem meg anyut elégszer, hogy tanítson meg erre vagy arra, hogy nem figyeltem eléggé oda rájuk, amikor valamit meg akartak mutatni. Újra és újra haza kell telefonálnom, ha kétségeim vannak, hogy most hogyan tovább. :) (Igen, akárcsak egy egyszerű húsleves miatt is)

Én nagyon jó, szerető és összetartó családban nőttem fel, így nekem ők jelentik a mindent.

Saját családom a távoli jövőben lesz. Szerettem volna 1-2 év múlva már összeházasodni a párommal, illetve újabb 1-2 évre rá gyereket is vállalni, így lett volna optimális. Jól is mentek a dolgok, a párommal összeköltöztünk, megkérte a kezemet és éltünk boldogan. Aztán hirtelen minden 180 fokos fordulatot vett és 3 év után úgy döntöttünk külön válnak útjaink. Felbontottuk az eljegyzést és szétköltöztünk.

Most tényleg különösen fontosak a szüleim és a nagy családom is, hiszen ha ők nem lennének (a barátaimon kívül) egyedül lennék, mint a kisujjam, ami a friss szakítás mellé most nagyon nem lenne jó.

Szeretném tartani a tervet, de jelenleg újratervezés alatt áll. Valószínű semmi nem úgy fog összejönni, ahogy én azt megálmodtam. :)

Csonka családban nőttem fel, testvérek és apa nélkül, édesanyám nagyon sokat jelent számomra, nagyon jó a viszonyunk. Most már sokszor inkább ő szorul a segítségemre, mint viszont, de természetes, hogy mindketten segítünk egymáson, támogatjuk egymást amiben lehet. Számomra ő a családom.

Saját családra nem vágyok, tudom, furcsán hangozhat, pláne, hogy harmincas vagyok, de egyszerűen semmi igényem nincs rá, nagyon nem való nekem a családos életmód. Párkapcsolatot még ha nem is vágyom rá, csak-csak el tudok képzelni (bár sok probléma lenne ezzel ha igényem lenne rá, de ezt ha lehet,nem fejtem ki), de gyereket semmiképp.

Szeretem a családom, de személyiségemből adódóan nem annyira vágyom a szeretetteljes társaságra. Nem bízok senkiben, bennük sem, a bajaimat megoldom egyedül. Ettől függetlenül szeretem őket.

Olyan rossz genetikával születtem, hogy ezt nem kívánnám az embereknek, főleg nem a gyerekemnek. Ezért nem is szeretnék gyereket.

Nekem példa értékű szüleim vannak, amit azóta tudok igazán értékelni, hogy láttam, hogy mások milyen családokban nőttek fel. Hálás vagyok nekik, amiért megóvtak mindentől, amitől tudtak, de közben mégis hagyták, hogy a saját utamat járjam. A tágabb családom (az unokatestvérekig) is fontos számomra, most látom be igazán, hogy mennyire.

Saját családot is szeretnék, a párommal 5 éve vagyunk együtt. Pár év múlva szeretnénk összeházasodni. Két gyereket szeretnénk, és szeretnék 30 éves korom előtt szülni, mivel később egyre nő a rendellenességek kockázata. Viszont csak akkor, ha stabil anyagi és érzelmi hátteret tudunk biztosítani a gyerekeknek.

23L

Nem szeretnék családot.

Sajnos a szüleim semmi segítség nélkül vállaltak 3 gyereket.

Nem éheztünk soha,de nem is volt meg mindenre a pénz,amire vágytunk.Egyesek szerint szegényen is lehet boldog az ember.

Gondolom ezt vmi gazdag találta ki,aki megunta sok pénzt,nem tudta már mit kezdjen a szabadságával.

Én arra vágyom,hogy megadhassam majd mind azt magamnak,amit gyerekkorban nem kaphattam meg.

Ezért soha nem szeretnék családot.