Miért fontos, hogy mit csinál/t az ex?

A férjed reakciója teljesen normális! Én is megdöbbennék, ha ilyen derülne ki egy exemről.

Ellenben a te reakciód arra, hogy a férjed ezt elmondta, kicsit eltúlzott!

Van esetleg valami más oka is, amiért ennyire irritál pont ez az ex? A kapcsolatotok elején akart még tőle valamit, csak nem jött össze?

Csatlakozom. Én is marha féltékeny vagyok, egyik exét különösen utálom. De ha ez lenne a történet, inkább vele együtt sokkolnék, hogy mekkora egy ribi a csaj.. És milyen jó, hogy nem szedett össze tőle valami betegséget anno.

Nem tudom, mennyire hasonló a történet, de az én exem meg gyereket csinált egy idősebb csajnak és el is vette feleségül a gyerek miatt. Amikor mi együtt voltunk, nálunk is történt "baleset", de időben intézkedtem, nem lett belőle terhesség. Amikor kiderült a házassága, én is elgondolkodtam rajta, hogy basszus, akkor engem is feleségül vett volna? Fú, de jó, hogy nem lettem terhes, mert utólag rájöttem, mekkora egy barom volt, nem akartam volna összekötni vele az életemet.

A páromnak mondjuk nem mondtam el, de a barátnőmnek igen.. De akár a páromnak is elmondhattam volna...

"Szerintetek van ennek jelentősége? "

Igen, két okból.

1. Lehet MOST nemi betegségetek tőle, amiről nincs tudomásotok, mert nem tartottátok indokoltnak a gyanakvást, és nem végeztetek az ex nemi életének megfelelő mélységű orvosi vizsgálatokat. A baba is lehet AIDS-es.

2. Az ember a saját kapcsolatát más megvilágításban látja, és megdöbben. az egész múltját, saját énképét, emberismeretét át kell értékelnie. Most szembesült vele, hogy esetleg átverte a nője. Nem jó érzés ilyesmire rádöbbenni, hogy hülyére vettek!

Neked hogyhogy nem egyértelműek ezek?:-o

"Engem is irritál ez az ex, állítólag évekig nem is beszéltek, nem találkoztak, mikor megszületett a babánk, az elsők közt volt, aki felbukkant, mikor eladtunk egy ingatlant, volt pofája telefonálni is (4 év után) és ismerősöktől hallottam, hogy nagyon érdeklődik, hogy miként élünk. Nem szeretem ezt a fajtát. Törődjön magával."

Vannak, akik úgy éreznek, hogy az a normális, ha mindenki mindenkivel jóban van, és senkit nem éreznek ellenszenvesnek. A legtöbb ismerősöm nagyon közeli barátságban van az exeivel, és büszkék arra, hogy meg tudták őrizni a jó viszonyt a párkapcsolat megszünése ellenére. Ez az emberi, a szociális siker, és nem az, ha megszakítjuk a kapcsolatot, mert képtelenek vagyunk beszélni is olyasvalakivel, aki valaha az életünk központja volt.

Gondolom, ha Veled szakításra kerülne a sor, Te is tudnád értékelni, ha megmaradna apának, szülőtársnak, és továbbra is segítene a baba körül - ha a szerelem nem is sikerült.

- OFF -

Egyes válaszolóknak meg kéne már végre érteniük, hogy:

1. Ez csak egy fórum,

2. Hogy itt és ennyi infóból nem lehet olyan tanácsot adni egy emberről, hogy az 100%, hogy bunkó, tahó stb.,

3. A saját elkeseredett tapasztalataink alapján nem ítélkezhetünk mások felett.

Pl. Csak, mert esetleg mi azt tapasztaltuk, hogyha vki ilyet mondott nekünk és az komoly volt / vagy mi úgy ltük meg, attól még más a legtöbb esetben nem gondolja komolyan/ vagy egyáltalán nem biztos, hogy ugyanúgy fogja megélni a dolgokat, mint mi.

Végül, olyan jó lenne egyszer egy olyan topikba betérni, ahol többségében olyan válaszok lennének, akik nem vennék félvállról a tanácsadásaikat, és a válaszaikon valóban látszódna, hogy átgondolva, felelősség teljesen próbált segítséget nyújtani, félre téve a saját "okoskodó", előítéletes hajlamait.

Ha kicsit komolyabban lenne véve ez a hely, mert eddig sajnos csak kevesen tesznek így.

Akinek nem ige, az ne vegye magára!!!