Érdemes lenne feladni érte a kapcsolatomat vagy felejtsem el?
3 éve van barátom és nagyon szeretem, olyan ember, akiből tökéletes férj, apa lenne. Pedzegeti a témát, hogy mi lenne, ha hozzámennék. Én ezt a témát még próbálom hanyagolni, mert annyira fiatalnak érzem még magam a házassághoz. Okos és helyes és vicces és megértő és ami a legfontosabb, hogy szeret. Ő olyan tipikus szülők álma. A családom is imádja és remélik, hogy együtt maradunk. Minden szép és jó, de történt valami, amin egyszerűen nem tudok tovább lépni és tanácstalan vagyok. Pár hónapja megismertem egy lányt egy házibuliban, aki az egyik barátom barátja. Az első pillanattól kezdve egy hullámhosszon voltunk, annyira sokat beszélgettünk, szinte mindenki másról megfeledkeztem. Nagyon nagyon érdekesnek tűnt, olyan igazi művészlány és annyira szimpatikus volt. Mikor Ő hazament, barátnőm közölte velem, hogy ez egy leszbikus lány és hogy látja, mennyire elvoltam vele. Én meg mondtam, hogy ugyan már, csak képzelődik. Azután szinte minden percben rá gondoltam. A hangjára, a nézésére, a szavaira és nem tudom, mi történt velem, de kezdtem azt érezni, hogy én látni akarom még ezt a lányt. Lényeg, hogy megkértem a barátomat, hogy hívja el ezt a lányt arra a koncertre, amire menni készültünk. Nem értette, hogy miért kérem, de szerencsére a lány nagy koncertezős és eljött..úristen annyira örültem. Onnantól kezdve csak Vele voltam, minden hülyeségen röhögtünk, mellette beszélgettünk és kérdezte, hogy mit szólnék hozzá, ha ezt megismételnénk. Én meg azonnal igent mondtam és megbeszéltünk egy találkozót, ahol már minden olyan más volt. Szóba került a barátom, meg az Ő eddigi kapcsolatai és az is, hogy fura, hogy ennyire megértjük egymást. Barátom erről persze semmit nem tudott, nem állt szándékomban közölni vele, hogy egy leszbikus csajjal találkozgatok. Annyira sokat beszéltünk telefonon is, meg msn-en és egy következő találkozás alkalmával nem tudom, mi történt velem, de megcsókolt, én meg hagytam. Nem tudtam mit mondani,annyira hihetetlen érzés volt, de hülyén viselkedtem és szegényt teljesen összezavartam. Mondtam Neki, hogy most inkább ne találkozzunk, mert nekem ez nem megy..egyértelmű, hogy hihetetlenül magával ragadott, de megijedtem. Egyedül a legjobb barátnőmmel tudtam erről beszélni és szerinte ez csak egy fellángolás, de nem az..ilyet még nem éreztem soha. Annyira tökéletes és eddig az egyetlen olyan ember, aki megérti a gondolatvilágomat. Azóta beszéltem Vele és mondta, hogy szörnyen tetszem neki és nagyon furát érez, én meg erre béna módon úgy reagáltam, hogy én nem vagyok "olyan". Annyira szánalmas voltam. Én szeretem ezt az embert, de úgy félek a következményektől. Ez a lány..úristeen. Annyira vonzódom hozzá, de egyszerűen nem lehet. Sosem gondoltam, hogy ilyen helyzetbe kerülök és mindig csak Ő jár a fejemben és rettenetesen szenvedek. A családom biztos kitagadna, ha szakítanék a barátommal és belemennék egy leszbikus kapcsolatba. Viszont ezalatt a pár hét/hónap alatt boldogabb voltam Vele, mint egész életemben. Tudom, hogy nehéz erre válaszolni, mert aki ilyet még nem élt át, az nem tudhatja, nem is értheti, hogy szerethet bele valaki a saját nemébe. Eddig én sem értettem, illetve nem vonzott a dolog, de Ő..istenem..Kétségbe vagyok esve, mit tanácsolnátok? Érzem, hogy vele boldog lehetnék nagyon, de félnem kéne az előítéletektől. Barátommal pedig minden olyan biztos és szilárd, de..hiába szeretem, nem úgy érzek iránta, mint a lány iránt.
19/L
Szia!
Én azt vettem ki a leveled első részéből, hogy inkább másnak akarsz megfelelni, jobban érdekel, hogy mások mit gondolnak. Ezzel mindenki így van, csak mindenki más mértékben. Kérdem én: Ez kinek az élete? Az övék, vagy a tiéd? Na ugye...
Ha minden oké lett volna köztetek a pasival, nem jöhetett volna közbe egy harmadik. Szerintem.
Az én történetem: (Aminek még távolról sincs vége, javában folyik, és nagyon bonyolult, rengeteg nehézséggel felvértezve.)
Expasimmal 8 éve voltunk együtt, már nagyon a végét jártuk, ő sem adott bele mindent a kapcsolatba, én pedig már évek óta tudtam, hogy a nők is vonzanak, erősen eljátszadoztam a leszbikusság gondolatával. Tavaly novemberben megismertem egy 9 évvel idősebb, férjes családanyát az interneten egy fórumon. A házasság talán még menthető lett volna, ha mindketten akarták volna, és a lány nem akart volna nővel lenni(nemcsak szexuálisan, főleg lelkileg). Az első levélváltás után jött a többi, rengeteget beszélgettünk, alig vártuk, hogy beszélhessünk. Három nap múlva találka, három hét múlva összeköltözés. Azóta bonyolódtak a dolgok, laktunk itt is, ott is. A válás nem halad, ő vacillál stb. Nem részletezem.
A lényeg. Szerem és ő is szeret. Imádom, vele képzelem el az életem, nem érdekelnek anyámék, akik csak azt várják, hogy mikor jön meg az eszem, és szégyellnek a leszbikusságom miatt. Nem érdekelnek a rosszakarók, aki szeret engem( úgymint igaz barátok), mellettem állnak, nekik nem számít, hogy nővel vagyok. Csak az számít, hogy Vele legyek, Vele teljes az életem. De fogalmam sincs, mit hoz a jövő, lehet mindez csak hiú ábránd és sosem leszünk többet együtt.
Tanácsom: Ne határozzák meg ennyire mások az életedet, még nagyon fiatal vagy, előtted az élet. Lehet, ez a lány életed szerelme, de lehet, hogy csak beugró a leszbikusságodhoz. Nem akarok címkéket ragasztgatni, lehet, hogy bi vagy, teljesen mindegy. Még egy lehetőség van, barátod nem beszélget veled eleget, ezért is érzed olyan jónak a lány barátságát. Ha a szexet el tudod képzelni a csajjal és vágysz rá, akkor nincs értelme áltatni a pasidat, teregess ki, ha szeret a barátod marad.( Nekem az exem most is a legjobb barátom.) Ha nem, akkor nem. gondolkodj el, nehéz a döntés, de megéri, bármi is lesz a vége.
Nekem is volt ilyen az elmúlt kapcsolataimban, hogy egy másik fiú vagy lány (29 éves, biszex nő vagyok, jelenleg boldog és monogám egy férfival) megingatott, elbizonytalanított, heves vágyast váltott ki - akkor, amikor nem kívántam őszinte vággyal, nem szerettem igazi, lángoló szerelemmel azt, akivel voltam. Az ember sokszor csak utólag látja, ha hazudik önmagának.
Továbbá aki szerelmes, az nem latolgatja, hogy kivel lenne jobb, mert ha létezik is objektív mércével jobb, hozzáillőbb, stb., NEM ÉRDEKLI, mert azzal akar lenni, akit szeret. Aki szerelmes, annak nem kell és nem kellene más.
Ugyanakkor fenntartom, hogy létezik fellángolás is, illetve az, hogy a közismerten leszbikus vagy biszex nő felkelti egy (általában nem kielégítő kapcsolatban élő) elvileg hetero nő kíváncsiságát. Ezt saját bőrömön tapasztaltam, és nem mindig a személyemnek szólt, hanem sokszor a "kipróbálásnak"
MÉg valami. Ha a barátod mellett döntesz, ne mondd el neki. Egész életedben nem fog leszállni rólad, sok pasinak ez még rosszabb, ijesztőbb, sértőbb, stb. mintha egy másik pasival kavartál volna.
Hallgass rám, ez mind tapasztalat.
Szia
Szerintem ne hagyj ki semmit! :)
Bízz magadban. Csak Te tudhatod magadról hogy mit viselsz jobban. Felesleges magad előtt álszenteskedni. 30 évesen már bánhatod hogy nem csináltál "hülyeségeket" fiatalabban.
Én hűséges voltam 10 évig, a fiatalságom ment rá és minek? házasságunk fél évet bírt... jött a harmadik, neki elpanaszolta a férjem eddigi nehéz sorát (akkor ő minek maradt velem?)
szóval mindketten a másik lelke miatt szivattuk magunkat?:)
ma már nevetek ezen
és megteszek BÁRMIT ami nekem tetszik amire vágyom és ami SZERINTEM "belefér"
(nem kell mindent elmondani, nem kell mindenről mindent tudni, körbejárni ezerszer, és megbánni ami történt??? hát én azt gondolom hogy azt sem muszáj. ez az egy életed van. váltani mindig lehet, nincs ÖRÖK ... vagy csak nagyon nagyon kevés:))
csak találd meg azokat a dolgokat amiktől boldog vagy és a körülötted lévők is érzik/kapnak a Te boldogságodat/ból!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!