Hogy változtassak? Kilátástalannak tartom a jövőt.

Majdnem két éve elvesztettem egy súlyos hosszan tartó betegségben a nővéremet. Amikor elment, nem volt akkora hiányérzetem, mint most. Akkor ott volt a tény, hogy 5 év súlyos betegség és rengeteg fájdalom és szenvedés után nem kínozzák az orvosok. ő 38 éves volt én 34... A munkámba temettem fájdalmam, pedig akkor kellett volna komolyan gyászolnom és most visszaütött az élet, össze vagyok keveredve.... Keresem a válaszokat, miért, de egy könnycsepp sem jön a szemembe. Nem akarom a családtagjaimat terhelni ezzel, mert őket is megvisete, de most nagy űrt érzek. Nagyon hiányzik, hiányoznak a beszélgetések, jó tanácsok, a telefonok, nevetések. Nem tudom kiverni a fejemből, mi lett volna ha.... Amikor többek tanácsára "elengedtem" rosszabb lett. Tudom, többet nem láthatom és ő sem láthatja a kedvenc keresztgyerekét felnőni, de bármit megadnék, hogy láthassam. Egyik nap kislányom mondja, anya felmegyünk makd léghajóval az angyalokhoz és lehozzuk őket meg a Krisztit meg a Dédit és játsszunk velük. :)

Már kiírni magamból ezt a pár sort, az is jó volt....