Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Soha nem fogom megtalálni az...

Soha nem fogom megtalálni az igazit?

Figyelt kérdés

Észrevétlenül repülnek az évek felettem, testben és lélekben nagyon fiatalnak érzem magamat, de 38 éves férfiként nap, mint nap visszatérő gondolat számomra, hogy valamit nagyon elrontottam. Szorgalommal és lelkiismerettel végeztem az iskoláimat, hogy tanuljak, bizonyítsak és előbbre jussak az életben. A diploma után belevetettem magam a dolgos életbe, rengeteget túlóráztam, külföldön is szerencsét próbáltam, mivel szerettem volna megalapozni a jövőmet. Próbáltam ismerkedni is lányokkal, de az igazi lelki és szellemi társsal nem sikerült találkoznom. A randik során vagy ült velem szemben valaki szótlanul, kérdéseimre pár szavas választ adva, vagy egész este előadást hallottam arról, milyen borzasztóak az emberek, milyen szörnyű a világ, milyen rettenetes minden, de a jellemző az volt, hogy a partneremből semmi érdeklődést nem váltottam ki, és bármennyire szerettem volna, nem sikerült közvetlen, feszélyezetlen társalgást kialakítani kettőnk között. Olyan is volt viszont, akivel hónapokig jártunk, remekül éreztem magamat a társaságában és szívem szerint elvettem volna feleségül, neki mégis más férfi kellett...


Ma itt vagyok egyedül, idén újabb 4 próbálkozással a hátam mögött, pedig nagyon egyszerű valamit keresek: egy embert, aki szeret, és akit szerethetek, aki megért, akivel közösek a gondolataink, az érzéseink, akit elvehetek majd feleségül és lehetnének édes, klassz gyerekeink. Mindenem megvan, mások szerint jóképű vagyok és nőismerőseim azt mondják, hogy nagyon szerencsés lesz, akit majd elveszek. Ugyanakkor viszont látom ismerőseimet, barátaimat boldog házasságban, ahogyan gyerekeik egyre nagyobbak lesznek, nyíló értelemmel, és önmagamat csődtömegnek érzem, akinek még ez sem jön össze.


Szerintetek hogyan tovább? Hol érdemes ismerkedni? Vannak harmincas lányok, akik ilyen férjre vágynak?


A kérdésemmel nem ismerkedni szeretnék, ezen az oldalon biztosan nem, egyébként is messze lakom Budapesttől. Csupán érdekelne, hogy mások hogyan látják ezt a helyzetet és szerintük mi a megoldás...


Előre is köszönök minden értelmes választ!



2014. ápr. 19. 22:27
1 2
 11/15 anonim ***** válasza:
100%
Én is ugyanezzel a problémával küzdök, bár én még csak 28 vagyok (nő), de úgy érzem, kezd bezárulni az ördögi kör. 2 komolynak mondható kapcsolatom volt, az egyiknek én vetettem véget, mert nem szerettem igazán a másikat, másik esetben velem szakítottak ugyanebből az okból. Elvégeztem már én is az egyetemet, be vagyok zárva napi 9 órára a munkahelyemre, egyre szűkül a kör, ahol új pasikat ismerhetnék meg. Tudom, hogy el kéne járni ide-oda, de valahogy kedvem sincs, egyre kevesebb új embert ismerek meg. Ez 25 alatt másképp volt, akkor hetente kötöttem új ismeretségeket. Elcseszett próbálkozásam vannak, néha felkelti 1-1 férfi az érdeklődésemet, de aztán mindig elmagyarázzák, hogy nem bennem van a hiba, de mégse engem akarnak. Ezeket persze ignorálom, mert nem futok senki után. Aztán akinek én kellenék, nekem nem kell. Kompromisszumot nem kötök. Nem tudom, mi lesz így velem, tényleg el kéne kezdeni nyitnom, eljárnom, csa hát lusta is vagyok, hétvégén inkább pihengetek itthon. :)
2014. ápr. 20. 12:00
Hasznos számodra ez a válasz?
 12/15 anonim válasza:
36%

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy Minos nevű félisten uralkodó, akinek több hatalma és pénze volt mint Putyinnak meg Obamának együttvéve. A felesége pedig megcsalta egy kétszarvú vágóállattal, majd megszülte a minotauruszt.


A story tanulsága, hogy társra találni nehéz dolog. Nem lehet mindenkinek lelki társa. Ne kergess ideált hanem próbáld beérni azzal amit kapsz, és keresd meg abban a jót.

2014. ápr. 20. 19:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 13/15 anonim ***** válasza:

Szia! 35/N és hasonló probléma :) Bár kicsit más az életutam, de az eredmény ugyanaz. Nincs gond se a külsőmmel se a belsőmmel, csak ugye harmincon felül már másképp áll az ember az ismerkedéshez, mint tizen- vagy huszonévesen. És vannak igények és elvárások (ahogy önmagammal, úgy a leendő partnerrel szemben is). Az ismeretségi körömben az az általános, hogy "majd meglátjuk"-alapon már az első randi után összebútoroznak-na, nekem ez nem megy. Nekem kell a szikra, az ismerkedés varázsa, hogy a másikban megfogjon vmi.

Ne érts(etek) félre, cseppet sem vagyok negatív, sőt! Inkább vagyok egyedül, mint egy rossz kapcsolatban (volt ahhoz is "szerencsém"...), de úgy érzem, már kész vagyok új kapcsolatra, és szeretnék én is családot. De nem mindegy, kivel élem le a hátralevő évtizedeket, és hogy hogyan.

2014. ápr. 20. 19:22
Hasznos számodra ez a válasz?
 14/15 anonim ***** válasza:
100%

Off: gratulalok a szerencsétlennek, aki lepontozott minket, opd le magad.

Első voltam.

2014. ápr. 20. 21:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 15/15 anonim ***** válasza:
100%

Hasonló cipőben járok - szerintem - sajnos elkéstél. Bár amíg vágysz arra, hogy legyen egy családod, gyerek, feleség, addig még nincs veszve minden.


Hogyan tovább? A lényeg, hogy kerüld el a közönyt, ne juss el arra a pontra, hogy már nem érdekel, mert onnan már nincs visszaút. Keresd az ötödiket (és ha kell a hatodikat), ne járj úgy, mint én, hogy két munkanap között csak otthon ülsz, mert akkor tényleg vége.


34/f


(igaz, én fele olyan normális sem vagyok, mint te)

2014. ápr. 21. 01:07
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!