Voltatok már hasonló helyzetben? Mondanátok véleményt/tapasztalatot?

Ha tényleg annyira szeret, idővel megváltoztathatod.

Én hasonló helyzetben vagyok, csak sokkal durvább dolgok vannak nálunk ezeken kívül amiket nem szívesen részleteznék. Együtt vagyok vele, mert szerelmes vagyok, de a józan eszemmel tudom, hogy úgysem maradunk együtt örökké. Mellette nincs jövőm, és ezt már felfogtam az eszemmel. Ehhez három év kellett. Húzom amíg bírom, amíg fiatal vagyok. De ha eljön az idő, hogy családot akarok alapítani, vége kell hogy legyen, mert vele ha megfeszülök sem lehet olyan életem, amilyenre egy normális, átlagos nő vágyik. És akkor fog eljönni az a pont, amikor vége.

Második vagyok, a fő kérdésedre nem is válaszoltam. Az én véleményem a saját tapasztalatomból, hogy hiába a nagy szerelem, a közhely mondat, hogy "ha szeretitek egymást, azt mindent legyőz", nem, ez sajnos nem így van. Legalábbis nem mindig. Nem elég, ha csak szeretitek egymást. A különbségek, főleg ha nagyok, előbb utóbb ki fognak ütközni úgy, hogy majd eljöhet az idő, amikor választanod kell. De ez csak az én véleményem, az én példámból. Remélem nálatok jobban alakul majd.

ma 16:57-es: egy embert NEM LEHET megváltoztatni, ez csak egy ábránd!

Sok csalódás, keserű tapasztalatom volt a társkereséssel (hirdetések, internet). Mindkét kapcsolatomban a páromnak volt szeretője/szeretői. Aztán megjelent egy újságcikk egy közismert női magazinban, hogy rabok a börtönből keresnek társat arra az időre, amikor már szabadok lesznek. Biztosan hülyén hangzik, de amit írtam a második mondatomban, azzal kapcsolatban arra gondoltam, na, az egyik rabnak ha írnék, neki tuti nincs eltitkolt barátnője a háttérben.... Az egyik elítélt újságbeli nyilatkozata is megtetszett. Levelezni kezdtem vele rendszeresen, csomagküldések stb., melyeknek köszönhetően (=rendszeres kapcsolattartás) hamarabb kiengedték az illetőt a börtönből. Mesélte, a börtön alkalmazottak csodálkoztak, hogy egy diplomás nő (én) levelez, egyáltalán társkapcsolat lehetőségére gondol egy elítélttel. Tetszett is a férfi, ez is az igazsághoz tartozik. Úgy gondoltam, mindenki megérdemel egy esélyt. Tehát itt eltérő múltról volt szó köztünk. Persze nem gyilkosról vagy szadista férfiről van szó. Az iskolai végzettség tekintetében nincs nagy eltérés, neki szakmája van, nekem diplomám. Később a kapcsolatunk megromlott, mert a haverok fontosabbak lettek, mint én, persze a büntetett előélet is nagy hátrány a boldogulásban, nehéz erkölcsi bizonyítvány nélkül munkához jutnia. Külföldre távozott a jobb életkörülmények reményében. Ennyi.

Második vagyok, igen így van. Már túljutottam a rózsaszín ködön, de még mindig szerelmes vagyok, csak elszállta a köd. Én is úgy voltam, hogy mindent megtennék érte, és mindent meg is tettem! És ezzel nagyot hibáztam, mert majdnem elveszítettem mindenemet, és utána pedig rá kellett jönnöm, hogy felesleges volt minden amit érte tettem meg! Mert ő nem változik. És nem lehet megváltoztatni, mert nem működik együtt. És így jutottam el arra a pontra, amikor már csak vegetálok mellette, míg tart a szerelem iránta, mert képtelen vagyok elhagyni, de ha jönni fog egy olyan helyzet, amikor választanom kell saját magam és ő közötte, magamat fogom választani. Remélem érted. Én már eljutottam arra a pontra, amikor nem érdemes küzdeni. De hozzá kell tegyem, itt a másik félen is nagyon sok minden múlik. Én azért jutottam erre, mert ő nem segített nekem abban, hogy küzdjünk egymásért, csak én küzdöttem, ő meg csak hagyta, vagy nehezítette. Ezért ha nálatok ő partner ebben, akkor a ti helyzetetekben még jól is elsülhet. Nálunk nem így volt.

NEM FOG MEGVÁLTOZNI,TE SEM TUDOD ŐT MEGVÁLTOZTATNI!!!Tapasztalatból beszélek.Igen,ez szomorú,de igaz.Sajnos a szerelem sem képes minden akadályt legyőzni,és inkább a realitások talaján kell járnod,mintsem hiú ábrándokat kergetni.Nagyon különbözőek vagytok,és ez rossz.Ennek még bőven inni fogod a levét.