Összeköltöznénk de félek. Mit tegyek?

Nem is értem, ha magad is fel tudod vázolni teljes realitással, hogy mi várna rád később, akkor miért kérdés, hogy szakítsatok? Mi más opció van szerinted? Vagy az általad elképzelt "bájos" jövő anyóssal, vagy különválás.

Harmadik verzió az lenne, hogy párod a sarkára áll, és anyukát távol tartja, de ez úgysem fog bekövetkezni. Ha eddig nem állt ki melletted, mit remélsz?

Én megmondtam a páromnak, amikor komolyabb jövőtervezgetésről beszéltünk először, hogy nekem fontos az, hogy első helyen legyek nála, akár a családjával szemben is, ha hosszútávon azt szeretné majd, hogy egy család legyünk. Elmondtam, hogy nálam ez azt jelenti, hogy kiáll mellettem, amennyiben bármi összetűzés lenne köztem, és a családja között, akkor is, ha nem ért velem egyet. Azt is elmondtam, hogy nem kell egyetértenie, de engem támogasson, cserébe én ugyanezt adom neki.

Szóval ez lehet nálatok is egy megoldás, és ebbe beletartozik az is, hogy nem engedi az anyjának, hogy a kapcsolatotokba beleszóljon. közölheti ezt kedvesen, de határozottan is, nem kell bántóan megnyilvánulni. Ha meg az édesanyja fúrni próbálja a kapcsolatotokat, akkor a lehető legkevesebbet beszélni, vagy találkozni vele, hiszen te leszel neki az elsődleges család, és csak utána jön a származási családja.

A sulival akpcsolatos kérdésí: én dolgoztam rendszeresen az alapképzés 2. évétől, a mesterképzést pedig már végig munkamellett végeztem el, de ez attól függ, hogy milyen szakra akarsz menni, mert egy építészmérnöknek, orvosnak, vagy jogásznak nincs ideje suli mellett dolgozni. Járj utána a szaknak és a helynek, amit kinéztél, hogy mennyire nehéz. Végezheted levelezőn is, és akkor biztosan tudsz mellette dolgozni.

Itt nem anyuka a kérdés, hanem a párod. Ha egyértelműen kiáll melletted mindig, akkor anyuka nem számít. Ha nem - inkább most hagyj magad mögött pár évet, mint később ennek a többszörösét, esetleg gyerekkel megspékelve.

Tudom, miről beszélek, 5 év után hagytam ott a párom. A közös lakást meg mindent. Fél évig rágódtam, miután már láttam, hogy nincs közös jövőnk: egyszerűen el se tudtam képzelni az életem nélküle. De ma már látom, hogy közhely ugyan, de az élet valóban megy tovább :)