Mit szólnátok ha párotok azt mondaná - bár ő élne abból hogy otthon van?

Vannak olyan férfiak akik később változnak meg. Nekünk is van 3 gyerekünk (a legnagyobb 22 éves). Mindig mindenben számíthattam rá, a gyerekekkel törődött soha egy szavam sem volt. Mellette én is és ő is dolgoztunk és csak annyit kértem,hogy hétvégente segítsen megfőzni (istenien főz és a gyerekek imádják). Aztán kapott egy jobb munkalehetőséget ott megismerkedett olyan emberekkel akiknek se kutyájuk se macskájuk és minden megváltozott. Semmibe nem segített, ha főzni kellett engem szídott,hogy miért nem én csinálom meg. Vidéken lakunk és van egy kocsink de csak neki van jogsija. Ezt ki is használja és ha megkérem,hogy vigyen el nagybevásárlásra akkor felvan háborodva,hogy én ugráltatom. Kiderült,hogy szeretője van de megbocsátottam neki. Aztán gondolt egyet és megbeszélés nélkül felmondott. Most az én fizetésemből élünk, fizetünk mindent, soha nem takarít, otthon fekszik vagy mikor megkérem valamire lelép a haverjaival az én munkaidőm alatt és hisztizik,hogy mindent neki kell csinálnia. Most 43 éves én 42. A lányom jól kiosztotta azóta kicsit észbe kapott és elkezdett munkát is keresni. Persze ehhez az kellett,hogy lássa,hogy a lányunk férjhez megy és nemsokára unokája is lesz, illetve ott van a 2 másik még kiskorú gyermekünk.

Szóval igen vannak olyanok akik hirtelen valami hatására megváltoznak.