Mit szólnátok ha párotok azt mondaná - bár ő élne abból hogy otthon van?

A férjem is sokszor tett ehhez hasonló kijelentést, amiből az jött le, hogy a gyereknevelés és a házimunka nem munka, én egész nap ráérek, mondván nem csinálok semmit.

Én ilyenkor azt mondtam a férjemnek, hogy cseréljünk helyet. Elmegyek én dolgozni, maradhat ő itthon, de akkor csinálhat mindent, ha egész nap hisztis a gyerek, akkor egész nap lehet hozzá türelme, de mellette menjen el boltba, postára, ha beteg a gyerek vigye el az orvoshoz, gyógyszerezze, plusz mosson ki, főzzön meg, én meg majd mikor hazajövök, akkor én is 1-2 dolgot esetleg megcsinálok, egyébként pedig leülök enni, számítógépezni, stb. És akkor mondja azt, hogy a gyereknevelés, meg a házimunka, stb. nem munka.

Meg van úgy, hogy rossz napja van a munkahelyén, hazajön és 10 perc után már kiabál a gyerekkel, ha éppen az nem fogad szót, vagy hisztis, mert rossz napja van. És akkor meg azt szoktam mondani, hogy minek kiabálsz, miért vagy ideges, még csak 10 perce vagy itthon, mi lenne, ha egész nap te lennél itthon a gyerekkel és mondván nem csinálnál semmit? Szerintem már rég agyvérzést kaptál volna. Úgyhogy maradj csöndbe, mert bár én tény, hogy fizikailag nem fáradok el annyira, de agyban és lelkiekben egyáltalán nem könnyű a gyereknevelés, illetve, ha tényleg nem csinálnék itthon semmit, akkor az higgye el, hogy meglátszana. Mert nem lenne egy tiszta gönce, a hűtő üres lenne, a gyerek már a kórházban, ha beteg lenne, és nem lenne mit enni, ha hazajön és azt sem tudná, hogy hová lépjen a kupiban.

És a gyereken is meglátszana, ha nem foglalkoznék vele, mert nem mondaná a gyerekorvos, a védőnő, vagy bárki a környezetünkbe, hogy milyen okos és értelmes és látszik, hogy mennyit van vele foglalkozva.

Úgyhogy előbb gondolkodjon, mielőtt lebecsmérel.

Mert ez is munka. Nem is éppen könnyű munka. Csak annak látszik kívülálló szemmel.

Cseréljetek egy napra, lássa el a gyereket és az egész háztartást, aztán délután meleg vacsorával és tiszta, rendes lakással várjon téged :)

Nem kéne ilyen pasi. Közösek a gyerekek, nem? Nem csak a tié. Ő is akarta. Akkor most mi a baja?

Klassz. Még egy gyereket szülni meg még ennél is klasszabb.

Elég bunkó a férjed.

Az is, ahogy gondolkodik, az is, ahogy beszél veled, az is, h nem tart semmire, és az is, ahogy viselkedik.

Akkor tárd elé ezt:

Képzeljen el egy bejárónőt, aki napi szinten főz, mos, takarít, ügyel a gyerekekre, ami nem csak annyit tesz, hogy ne tegyen magában és a környezetében kárt, hanem játszani és tanítgatni s kell, esetleg a nagyobbacska gyerkőcöt oviba/iskolába viszi-hozza, a kicsik ha betegek orvossá avanzsálódik, intézi a bevásárlásokat, esetleg ezek mellett intézi a család ügyes-bajos dolgait. Na és mindezt non-stop, betegszabi nincs, ünnepnap nincs.

Vajon mennyiért tudna alkalmazni egy ilyen valakit?

Szóval akkor veled mi is a helyzet?

Tényleg nem akarlak megbántani, de a 60% válaszolóval értek egyet.

Egyik barátnőm is azon az úton halad, amin Te, az élettársa semmit nem segít neki, a lány sokkal többet dolgozik, és munka után, hazaérve agyalhat a kaján, takaríthat, miközben a párja haverozik, vagy néz ki a fejéből, esetleg megkérdi, hogy miért nincsen tiszta tányér. De ő beletörődik és inkább marad frusztrált, és kesereg csendben. Szerintem az ilyen jelekből tanulnia kéne a nőknek.

Én voltam másfél évig háztartásbeli, de barátom akkor is gyakran segíteni akart-pedig nem kértem rá.

És miért vállaltál így két gyereket? csak kérdezem, mert én hasonló helyzetben vagyok, csak nálunk a 3. gyerek születése körül változott meg, néz semmibe. nálatok mikor kezdődött?

egyébként az én férjem az összes nőt lenézni, az anyák egyenesen semmittevő ingyenélők.....

én gyedem max., mert letettem valamicske adófillért, ő gyest kapna, mert még normális munkája sem volt. szóval aki gyeden van, az nem élősködik, mert a munkája után kapja a pénzt, még mielőtt itt egy-két tudatlan válaszoló is benéz valamit.