fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » Hogyan tudnék változtatni?

Hogyan tudnék változtatni?

Figyelt kérdés
Férjemmel külön házban élünk, anyósomék kb. 50 méterre az utca másik oldalán, de a házuk jó messzire áll a kaputól. Nagyon ritkán jönnek át hozzánk, főleg csak köszöntésekkor, inkább én megyek hébe-hóba, és sokszor hetekig nem is találkozunk. Rendes após, anyós is, szeretnek engem úgy érzem, bár ez nem mindig volt így . Ki kellett érdemelnem, 3-4 évig "küzdöttem" is ezért. Közvetlen, jó a viszonyunk, mégis idegesít ha mennem kell velük közösen valahová. Pedig ez maximum 2-3 alkalommal fordul elő évente. Ma pl. párom keresztmamájához megyünk, de már 2 hete görcsöl a gyomrom mert együtt megyünk anyósomékkal. Feszült és ideges vagyok, nagyon szeretnék az estén túlleni. Miért van ez az érzés, tudok ellene tenni valamit?
2008. júl. 24. 16:14
 1/5 anonim válasza:
100%
Szia.Sajnos én is így voltam, mintha magamat látnám..csak nekem 7-8 évembe került, és a végén már kezdtem feladni,És rájöttem miért, mert elég sokat kellett meghunyászkodni, hallgatni, és megfelelni, hogy elfogadjanak.Aztán amikor már én is így voltam, hogy menni kellett, ideges voltam, borzasztó volt,mert tudatalattilag bennem volt az a sok erőlködés, megfelelés, hogy a páromnak jó legyen.Aztán kitörtem és elmondtam a páromnak, ő csak nézett és nem is gondolta volna, hogy ennyire megvislet ez az egész, és miket éltem át, és azt mondta nem kell szerepjáték neki felekjek meg nem az apjának anyjának, stb..így most valahogy megnyugodttam, hogy a párom elfogad, és ha gond van mellettem áll ki, csak ezt le kellett ülnöm megbeszélni9 vele,csak féltem, hogy elveszítem.de nuygodt lettem, mert kiáll mellettem ha gond van, annak ellenére ne provokálom a helyzetet.sok sikert ülj lew mond el a párodnak ..beszéld ki magadból neki..
2008. júl. 24. 16:36
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/5 anonim ***** válasza:
100%

Szerintem a gond gyökere az önértékelési probléma. Még soha egyetlen alkalommal véletlenül sem fordult meg a fejemben, hogy "meg kell felelnem" anyósomnak-apósomnak. A legjobbat kapták a lányuknak!

Miért ne felelnétek meg? Ez badarság...

2008. júl. 24. 19:09
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/5 anonim ***** válasza:
100%

Neked kellene rájönnöd, hogy miért nem szeretsz velük közösen menni máshova.

Zavar a viselkedésük? Félsz, hogy mások előtt veled hogy/másképp viselkednek? Te nem tudsz olyankor önmagad lenni, mert feszélyez a jelenlétük? Talán velük, előttük valami szerepet játszol még mindig?

Ilyesmiket kérdeznék tőled, hátha közben ráébredsz, hogy mitől tartasz ilyenkor, és akkor már kezelni is könnyebben tudod ezeket a helyzeteket :)

2008. júl. 24. 23:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/5 anonim ***** válasza:
100%

Teljesen megértelek, bár az én helyzetem annyiban más, hogy én egyáltalán nem megyek velük szinte sehová, mert szó szerint legégetnek mindenhol, állandóan csak ég a fejem miattuk. Lagziba, vendégségbe inkább külön ülünk a párommal, mert egyszerűen nem tudnak viselkedni. Nem is igazán fogadott el anyósom az első perctől kezdve, és még most sem,hogy októberben megszületik az unokája. Pedig már 7 éve vagyunk együtt. De nem érdekel, nekem ő senkim, meg különben is a fiához mentem feleségül nem hozzá.

28 hetes kismama

2008. júl. 25. 08:48
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/5 A kérdező kommentje:

Sziasztok, köszi a véleményeteket!


A viselkedésük nem zavar, de valamelyikőtök rátapintott a lényegre, szerepet játszom valóban, mosolygok mint a tejbetök, nem tudok önmagam lenni. Mégis, amikor már a vendégségben vagyunk, nagyon jól érzem magam, pláne ha sokan vagyunk. Fura az egész. Utólag pedig nem értem hogy miért görcsöltem már megint sok nappal előtte. Ez állandóan így van, és elgondolkodtam azon, hogy vajon anyósom is szerepet játszik ha velem van??? Lehet, hogy ő is görcsöl ha velem kell találkoznia??? Én úgy érzem nagyon jó már a viszonyunk, de lehet hogy ez az egész egy színjáték minkettőnk részéről? Akkor sütne-főzne nekem állandóan valami finomságot? Mert ezt teszi, és apósommal szokta átküldeni. Az unokát már nagyon várja, csütörtökön azt mondja, bármikor vigyáz majd rá amikor csak akarom, emiatt ne izguljak. Vagy velem van itt a gond, és ő már elfogadott, csak én nem tudom elfogadni, és ez még nem tudatosult bennem!?

2008. júl. 26. 13:06

Kapcsolódó kérdések:

Családi kapcsolatok főkategória kérdései »
Családi kapcsolatok - Egyéb kérdések kategória kérdései »



Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!