Meg lehet még menteni ezt a kapcsolatot?
Sziasztok!
Majdnem 5 hónapja vagyok együtt egy 27 éves férfival.
Majdnem minden este együtt vagyunk,naponta legalább hatszor hív,elmegyünk egymás társaságába,próbál a kedvembe járni,kapok tőle csak úgy virágot, vagy csokit és bármi dolgot meg tudunk beszélni.Vasárnap estig úgy gondoltam,hogy egy szuper kapcsolatba vagyok...hazajött külföldről az egyik gyerekkori barátja és kanos estét tartottak egy másik barátjának a lakásán,összesen 9en voltak. Vasárnap éjjel testvéreméknek autóbalesete volt.Hívtak a rendőrök. Mivel tesóm a mi autónkkal volt,így nem volt semmi,amivel a helyszínre menjünk szüleimmel.A rendőr hívása után egyből a pasimat hívtam,már akkor teljes kétségbeeséssel és remegő hanggal.És elmeséltem neki és jött a kérdése: " Most mit csináljak?" Én itt ledöbbenve nem is válaszoltam,végigfutott rajtam,hogy ezt beképzeltem.Mondtam neki,hogy mondjuk ha értünk jönnél és kijutnánk a baleset helyszínére,akkor mondjuk az úgy jó lenne. Dehát most döntsön? mert ő nyilván elvinne,de ugyanakkor most van a buli,barátja jövőhéten már megy vissza.Nem tudtam kinyögni mást,minthogy nem kell döntsön,maradjon ott és kinyomtam.Hívtam egyik barátomat,aki kérés nélkül,mikor mondtam,hogy mi történt azonnal mondta,hogy indul.Aztán a pasim hívogatott jópárszor az éjszaka folyamán,de egyszerűen nem bírtam felvenni neki,akkora döbbenet és szomorúság volt bennem.aztán írt sms-t,hogy legalább annyit írjak,hogy tesómmal minden rendben? aztán másnap reggel keresett,hogy miújság? felébredtem? mondtam neki,hogy mivel testvéremnek balesete volt és az éjszakát a kórházban töltöttük és az autót hajnalban vitték el a helyszínről,nem igazán volt lehetőségem akár fél percet is aludni...
Hétfőn találkoztam egyik barátunkkal aki a bulin is volt és mondta,hogy a pasim nagyon sajnálta és aggódott,sőt próbált telefonálgatni,hogy találjon valakit aki elvisz minket.Ezt meg végképp nem értettem,emrt ő nem ivott,simán el tudott volna jönni értünk...
És valami megtört bennem vele kapcsolatban.Mert egy ilyen helyzetben cserben hagy,akkor miről beszélünk? milyen kapcsolat ez? de ugyanakkor meg az,hogy érdeklődött,aggódott,azt sugallja,hogy mégsem hagyta hidegen...
Tanácstalan vagyok,van bennem egy fura érzés..nem harag,hanem inkább mély elkeseredés és döbbenet..
Ti mit tennétek?
ELőre is köszönöm! 23/ L
válasza: válasza:
válasza:Én személy szerimt nem buzdítottam rá! Leírtam saját tapasztalatom, törtênetem, hogy hogyan is alakult. Lehet én vagyok túl nagy elvárású, de ne haragudjál már meg, de mi az, hogy egy ilyen helyzetben nincs az ember mellett a párja, lelkitársa?!
Persze, a kérdező azért felvehette volna a telefont, de ki hogy éli meg...Rosszul esett neki, és (sajátagamból kiindulva) akkorra már (abban, azokban a pillanatokban) nem is nagyon vágyott erre hiszen csalódott benne...Márpedig, ha csalódsz valakiben, megbànt (pont ilyen helyzetben...lehet a párjának nem fontos a kérdező testvére, de a kérdezőnek igen, és ez számít!) nem fogod igényelni a tàrsaságát (a harag miatt..de természetesen ilyenkor is ugy van vele az ember, hogy oké haragszom, de mégis szükségem lenne a támogatásra. Nem tudom elmagyarázni normálisabban. Minden ember màs, ên ilyen vagyok, mindenki másképp éli meg a dolgokat, én az a fajta emberek közé tartozom, hogy elvárom a páromtól, hogy a bajban (is) páromkênt viselkedjen. A kérdezőnek szíve joga eldönteni mi is lesz, ên lennék a legboldogabb, ha megbékêlne legbelül és normálisan tudná élni életét páfjával, de ehhez elsősorban az kell, hogy megbeszêld ezt vele! remêlem minden ok lesz :)
Kedves Dove081!
Első válaszom az lenne,hogy igen,valóban nem vettem fel a telefont.Első hívását azért nem,mert még úton voltunk,semmi újat nem tudtam volna neki mondani és igen,düh volt bennem.Második hívását nem is vettem észre,mert akkor már a rendőrökkel beszéltünk,hogy miért történt a baleset.Azután írta a sms-t,amire válaszoltam is. Ha annyira érdekelte volna,hogy mi a helyzet,hívta volna a közös barátunkat,aki elvitt minket a helyszínre,sőt tudta hol történt a baleset.És írtam neki,hogy beértünk a kórházba.Ha akart volna,oda is be tudott volna jönni.Magamból kiindulva akár egy barátomról lett volna szó,nem tudtam volna vidáman bulizni,és ebben az esetben meg főleg nem.De ugye most róla van szó.
Második kérdésedre a válaszom az,hogy igen,előfordult,hogy hibáztam,barátokkal szemben,de nem kapcsolatomban.Nekem az illető,akivel együtt vagyok,mindennél és mindenkinél előbb áll.Előfordult,hogy nem mentem be az egyetemi órákba,mert az akkori pasim beteg volt és inkább figyeltem rá,főztem neki teát.TÉnyleg próbálok minden helyzetben a pasim mellett lenni és támogatni,bármiben.Ezért is érinthetett furán,hogy más nem így gondolja,mert nekem ez természetes.
Ma délután leültünk és megbeszéltük a dolgokat.Őszintén elmondtam neki,hogy nekem ez mennyire rosszul esett és úgy éreztem,hogy egyedül vagyok egy kapcsolatban.Elmondta,hogy nem tudta,hogy mit csináljon hirtelen,és mivel ismer,hogy erős vagyok lelkileg,úgy gondolta,hogy mivel nem kértem meg,hogy mellettem legyen,ezért úgy gondolta,hogy nincs szükségem rá és csak felesleges lenne...Letisztáztunk mindent,én megígértem,hogy elmondok mindent,amit érzek és nem várom el,hogy kitalálja a gondolataimat,ő pedig megígérte,hogy figyelni fog jobban,hogy mellettem legyen érzelmileg is.Azt hiszem jó kis lecke volt mindkettőnk számára.
Kedves Dove081,köszönöm a gondolataidat,néhány dologgal kapcsolatban felnyitottad a szemem,és valóban nem megoldás,ha eldobjuk a kapcsolatot,inkább tisztázni és megjavítani érdemes.Minden jót!
válasza: válasza:Örülök, hogy meg tudtátok beszélni! :)
Sok boldogságot Nektek! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!