Így kellett döntenem, mégis folyton elbizonytalanodom. Elfelejthetem ezt a kapcsolatot valaha?

Sziasztok!

Az a helyzet, hogy most léptem ki egy nagyon rossz kapcsolatból. Van egy két éves kisfiam, az ő érdekeit kellett néznem.

3,5 éve kezdődött minden. Akkoriban drogproblémái voltak, volt, hogy ivott is. Mikor teherbe estem, szakítottunk. Nem is hallottam felőle a gyerek egy éveskoráig, mikor újra megjelent az életemben. Mintha kicserélték volna. "Megváltozott". Kibékültünk. Ezt nagyon rossz néven vette a családom, ami érthető. De én kiálltam érte, mert megszerette a fiát is, úgy tűnt tényleg van esély egy normális életre. Hamar kiderült azonban, hogy tévedtem. Újra elkezdett inni, gyakran ütött is engem...Mégis hónapokba került, hogy végleg elhatározzam magam, hogy vége, mert ennek már jóvége nem lesz. Nagyon nehezen engedem el, mert ő volt nekem az első igazi, viszonzott szerelmem, ő a gyerekem apja. Tudom, hogy szeret engem és ragaszkodik hozzám. Viszont most tényleg elhatároztam, hogy nem engedek neki több esélyt, nem tehetem ezt a gyerekemmel, de nagyon rosszul vagyok lelkileg. Nem tudom, hogy valaha is eltudom-e őt felejteni. Hogy lehetek-e még "szabad"?

Nincs is konkrét kérdésem igazából, csak jól esett kiírni magamból és talán jólesne néhány bíztató szó.

Köszi, hogy elolvastátok.