Mit csinaljak egy ilyen anyossal?

Egész egyszeruen nem birom tovabb, borzasztoan zavar, ahogy anyosék viselkednek velem és a csalàdommal.Mit tehetnék még meg, hogy a helyzet javuljon? Ugy gondolom, hogy szemléltetendo a helyzetet, leirok pàr " esetet", és kivàncsi volnék, ti mit tennétek a helyemben. Noszoval kulfoldon élek, férjem, igy anyosék is azok. Van nekik két fiuk, a férjem bàtyjànak hàrom gyereke van,és a sogorom a csalàdban az atyaisten, csak o szàmit.Nekunk van egy 18 honapos kisfiunk..Amikor megtudtàk hogy terhes vagyok, annyit tudott csak mondani anyuka, hogy " hààt...nem tudtad volna szedni a tablettàt? " szerencsére messze élunk toluk, nyàron méltoztattak lejonni 3 napra, szombat este érkeztek, gondoltam, kiteszek magamért, nekiàlltam " magyarosabb" ételeket késziteni: fasirt, ràntott hus, majonézes krumpli...Mikor meglàttàk ezeket az asztalon, azt mondjàk: " oo, mi ezekbol nem eszunk, mert hizlal!!!". egy falatot nem ettek..Annyira nincsenek képben semmivel, multkor azt mondjàk nekem: " ugye, Magyarorszàgon olyan buta emberek vannak, hogy a legtobbjének még csak érettségije sincs? " Mult héten a sogorék vettek egy hàzat, éppen ujitjàk fel, nem kellett tobb, màr hivtak is, hogy " bezzeg nekik milyen szép hàzuk van, hatalmas, nekunk meg csak az a kis lyuk" - na ez a kis lyuk egy totàl uj épitésu , alig 2 éves lakoparkban egy 60 m2 es lakàs.Itthon vagyok a kicsivel, és elkezdtem egy fogàszati asszisztens képzést, megkérdezik, mennyi volt , mondom mennyi, erre " OOO, te ennyit kiadtàl ezért, hogy asszisztens lehess?? Hàt ez egyszeru munka, még tanulni se kell!!" - nem, persze, minden jottment, aki beesik egy rendeloajton, vàgja mit mutat pl egy rontgen..Két éve, az elso kozos karàcsonykor sogornom gyonyoru Tefal serpenyokészletet kapott, én két konyharuhàt;..MIvel éppen egy fogàszati kezelés elején vagyok, nem tudom hova tenni a picit, a férjem ràjuk csorgott, nem tudnànak e lejonni pàr napra, vigyàzni rà, a vàlasz mi volt? Nem, mert dràga a benzin meg az autopàlya..Ez csak " izelito" volt néhàny beszolàsbol..Napokig tudnék még mesélni.

Hm..soha nem voltam veluk ellenszenves, segitek nekik ha ott vagyunk, felajànlottam, jojjenek el Magyarorszàgra,megmutatom nekik a fovàrost, azt mondtàk " àà nem, azt hallottuk hogy ott gumicsizmàban jàrnak az emberek,mert mindig àradàsok vannak, inkàbb nem megyunk" ( Hàt nooooormàlis??? :D)

Eddig turtem, turtem, de ugy érzem, kezd kiborulni a bili...Mit csinàljak veluk, hogy elfogadjanak? Nem kell h megszeressnek, csak fogadjanak el??

Koszi mindenkinek aki elolvatsa ezt a kisregényt :)