HElyre kell egyáltalán hozni a kapcsolatomat?

Bocs, visszakérdezek.

Mi volt a veszekedés oka?

A kötődés miben nyilvánul meg?

Tudtok-e változn?

Hajlandók vagytok-e mindketten energiát fektetni a kapcsolat javításába?

Testi vagy súlyos verbális bántalmazás van-e?

Az ilyen párok nehezen szakítanak, azt tudom. Ha Ti is így vagytok, akkor legalább próbáljatok javítani a dolgon....

"annyira nehezen találni manapság normális társat..és igazából nincs is olyan hely, ahol ismerkedni lehet"

Ismerd be, legalább csendben, magadnak,hogy nem mersz lépni, hiába tagadod, félsz újba belekezdeni.

Egyébként pedig ne azt lásd,hogy mindig rosszul végződik, keresd meg azt, mit rontasz el, pl lehet nem kéne kiadnod magad..

Ebben a huza-vonában mindketten tönkre fogtok menni. Hiányzik ez? Legalább adjatok magatoknak x időt, ha visszataláltok egymáshoz, akkor megéri, de a folytonos veszekedéssel csak el fog durvulni minden.

Miért gondolod, hogy minden befejeződött párkapcsolat csak elvesz belőled?

Szerintem figyeld meg a folyamatot magadban egy kicsit jobban! Lehet, hogy a korábbi kapcsolataid nem ajándékoztak meg az élethosszig tartó szerelemmel, de mást sem profitáltál belőlük? Hm?

Egy párkapcsolat végén érdemes mindig számot vetni, mire is jutottatok az együtt töltött idő alatt. Lehet, hogy nőt az emberismereted, sőt önmagad ismerete is stb.

Ha egy kapcsolat jövője már nem hoz izgalomba, vagy ha nem vársz semmi jót tőle, akkor talán tényleg jobb, ha véget vetettek neki. De ez miért jelentene feltétlen kudarcot???

Én minden korábbi kapcsolatom után szintén meghaltam egy kicsit, de mikor már letisztultak a kedélyek, érzelmek, nem kellett sok időnek eltelnie, hogy belássam, egyáltalán nem volt értelmetlen a kapcsolat. Csak példának említem, hogy volt, hogy rádöbbentem, milyen hülyén választok, s nem véletlen, hogy folyton kimenekülésre hajtom magam. stb.

Én csak azt mondom, nem kell egyből veszteségként felfogni, ha vége egy kapcsolatnak. S ha menni kell, ha nincs, a megszokáson kívül más, ami visszatartson, akkor menni kell! S mégha furcsa is az utána jövő időszak, sőt nemcsak furcsa, hanem hiánnyal, szomorúsággal, fájdalommal, emlékekkel teli, akkor is. Egy idő után ezek elmúlnak, s ha tényleg elmúltak, akkor helyes volt a szakítás mellett dönteni.