Terhesen egyedül?

a sörrel szerintem sincs probléma, az én barátom is gyakran iszik, de nem az alkohol miatt hanem mert jól esik neki este meló után, felfrissíti. Én meg szívesen megiszom egy deci bort vacsihoz már csak azért is mert szeretem a hangulatát..szóval én ezt nem reagálnám túl. Azt is megértem h a pasi azt érezte h nem vagy képes elfogadni őt ezzel és mondvacsinált okkal cseszegeted. Az elköltözés már keményebb dió. Ott én se lennék engedékenyebb. De a fő probléma h ahelyett h megbeszélnétek és kompromisszumot kötnétek egymás fejéhez vagdossátok a magatok igazát majd jól megsértődtök és szakítotok. Ez nem felnőtt kapcsolatba való kommunikáció.

Úgy tűnik nem nagyon illetek össze, ha nem tudtok beszélni a gondokról. Normális h hiányzik, mert a gyereked apja, és mert szeret(t)ed. De tovább kell lépned, és hidd el rádtalál az igazi, akivel meg tudtok beszélni bármit és mindketten kompromisszumképesek lesztek a másikért

Ezért mondtam, hogy picike.

Mellesleg ismerek olyan férfit(!), aki egy dobozos sör után már csillogó szemmel kuncog.

Sehol nem írta a kérdező, hogy alkoholizmus, hanem,mhogy nem bírta a szagát ezért megkérte, hogy ne.

Ami előtte nem zavarta.

Egy tik-tak, de még a rágő sem tünteti el a szagát főleg nem ha az embernek terhesen vadászkutya orra van.

Nem hinném hogy pont a sör volt a gond.

Hanem, hogy kigúnyolta a rosszullétét, leszarta, hogy nem bírja a szagát, mint a gyerekek, jah, higy zavar, akkor csinalom még.

Azért nem akarta elköltözni, mert neki kényelmes. Nem nőtt fel, gyerek még.

Talán jobb, hogy most kiderült.

Nagyon korai volt nektek ez a baba, vagyis a párodnak, de ezáltal nektek:(

Ha el tudod tartani egyedül, akkor semmi gond, és nem önzőség megtartani a babát, látszik, hogy kötődsz hizzá, és tulajdonképpen várod.

Ngyon sajnálom a helyzetet, mert ha 1-2 év múlva esik meg az eset, akkor már bpvalőszínű, hogy a parod is éttebb lenne, és örömmel várhatnátok mindketten együtt a icit.

Szerintem alapvetően nincs baj a pároddal, csak nem nőtt fel..

Kitartást kívánok, hogy mit tegyél nem mondhatom meg, hiszen te nem én vagy:) és én sem vagyok venne biztos, hogy mit is csinálnék, főleg hormongőzösen egy ilyen helyzetben.

Tölts sok időt a családoddql, és a barátaiddal.

Az érzéseid természetesek, de ne hagyd, hogy játszanak veled.

mindennap abban reménykedek hogy észhez tér és velem lesz megint

-nem fog, és nem lesz veled, melletted.

"reménykedek hogy észhez tér és velem lesz megint, és ez az az érzés amit szeretnék magamból kiűzni.elfogadni de nem megy nehéz egyedül hiányzik mellőlem"

Nekem vannak ilyen ismerőseim- nem tudom, a 29 miért dorongol le, mint valami vátesz, látnok, aki 100%-ban látja a jövőt, igenis lehet. Most "engedd el" (magától kell visszatérnie, nem neked visszahozni), foglalkozz mással, varrd meg a kis kelengyét, készülődj, hallgass szép zenéket, sétálj a természetben, ha időd engedi, hajnalban szépen énekelnek a madarak.