Nők! Ha kiderülne, hogy a gyereketek nem is a tiétek, nem foglalkoznátok vele többet?

foglalkoznék vele, hiszen attól hogy biológiailag nem az enyém még én neveltem.

Persze kíváncsiságból felkeresném ha tudom a másik családot, de vissza nem cserélném. Viszont ha ők is vállalják akkor egyfajta rokonoknak nyilvánítanám őket

Kisbabaként visszacserélném, de ha már felneveltem nem tudnám odaadni egy másik anyának akkor sem, ha ő neveli a vér szerinti gyerekemet. Persze attól még kíváncsi lennék rá és ha ő akarná, tartanám vele a kapcsolatot.

Engem egyébként elcseréltek újszülöttként, mert akkoriban még anyagból volt a karszalag és a nővér olyan olvashatatlanul varrta rá a piros cérnát, hogy 1 betűt sem lehetett elolvasni, nemhogy nevet (még meg is van, anyu megőrízte). Szóval így két nap után kiderült, hogy valami nem oké, két 0-s vércsoportú embernek nemigen van B-s vérű babája (a másik baba aki nem én voltam) és hogy nem hízhatott hirtelen annyit (kicsit súlyosabb voltam).

Szóval visszacseréltek minket de azért na... huszonöt évvel ezelőtt még volt ilyen.

Nehéz kérdés.

Az a része könnyű, hogy természetesen ugyanúgy a sajátomként szeretném, de ott a probléma, hogy a saját gyerekemet egy másik pár neveli aki valószínűleg nem akarja majd visszaadni a sajátomat.

Ráadásul mit szólnának a gyerekek, hogy ja bocsi, holnaptól másik anyukát-apukát kaptok.

Nincs még gyerekem de úgy érzem pár hónap után is nagyon ragaszkodnék a csecsemőhöz akit nevelik és nem az enyém...nem tudom mit tennék.

Érdekes kérdés morálisan, de az "elcserélt" gyereket is ugyanúgy szeretném az biztos.

Biztos teljesen összetörne a hír, és gondolom megpróbálnánk visszacserélni a gyerekeket úgy, hogy közben az addig sajátunknak hitt gyerekkel is foglalkozunk.

De azért ez manapság nem fordulhat elő. Olyan ultrahang képeket és videókat kap az ember, hogy utána 100ból megismeri a saját gyerekét.

Valaki írta, hogy aki egyszer látta a gyerekét, már megismeri. Ez nem feltétlenül igaz. Az első gyerekem születésénél, volt egy másik anyuka, és a fiaink tök ugyanúgy néztek ki. Le is fényképeztük őket egymás mellett. Amikor hozták be az újszülöttesek a gyerekeket, mindenki mondta, hogy ide az enyém, mi ketten meg hallgattunk, mert tök ugyanúgy néztek ki, ráadásul súlyra is egyformák voltak.

De tuti nem cserélték el őket mert azóta a nagyfiam szakasztott olyan, mint az apja, az öccse meg pont ugyanígy néz ki csecsemőnek, aki rájuk néz, azonnal tudja, hogy testvérek. :-))

Mivel nm fejtetted ki bővebben, én abban a hitben vagyok, hogy a másik szülő páros is roppant nyitott, kedves, és kompromisszum kész. Ez esetben pedig, keresnénk egy szép ikerházat, ahol boldogan élnénk, míg meg nem halunk.

Más megoldás erre nincs, vissza csere megviselne minket is, a gyerekeket is. Ha nem cserélem, folyton rá gondolnék. Ha meg nem is nézném meg, minden gyerek láttán eszembe jutna, hogy talán az enyém. Tehát, minden gyerek maradna a helyén, maga családjával, csak jó közel egymáshoz, hogy gyakorlatilag bármikor láthassuk egymás gyerekeit.