Jogos volt a reakcióm a gyerekekkel szemben?

Van egy nagyon jó barátnőm, akinek van 2 kisfia (egy 8 és egy 6 éves). Szívesen látom őket a lakásomban, a srácokat is nagyon szeretem. Pár napja azonban volt egy kis konfliktusunk, mert a gyerekek rendszeresen kárt tesznek valamiben. Tudni kell, hogy én egyedül lakom egy 100 nm-es öröklakásban. Már jópár éve gyűjtöm a régiségeket, az antik bútorokat, a porcelánokat és eszerint van berendezve a lakásom. Akárhányszor eljönnek hozzám, mindig eltörnek valamit, ráfolyatnak valamit a kárpitra, a szőnyegre. Legutóbb nálam voltak és míg beszélgettünk a barátnőmmel, addig ők azzal szórakoztak, hogy gyorsan forgatták a kanalat a bögrében és a forrócsoki ráfolyt az asztalra, ami otthagyott egy hatalmas, világos foltot az asztal közepén, mert felégette. Volt már, hogy eltörtek nagy rohangálás közben egy tök drága porcelánvázát, amit aukción vett nekem az egyik barátom. Még gyerekek, persze, de néha olyan ..már nem is tudok mit mondani, "állati" módon viselkednek. Volt olyan is, hogy a csokit kenték bele a fehér szőnyegbe, amit később nem tudtam rendesen kiszedni. Az asztalos eset után mondtam barátnőmnek, hogy én bírom a fiúkat, de néha rájuk szólhatna már, mikor összevissza rohangálnak a lakásban, meg törékeny tárgyakkal játszanak, mert én drágán vettem azokat a dolgokat és nekem is pénzbe kerültek, nem is kevésbe. Ő meg mondta, hogy a gyerekek kicsit eszetlenek, de nem tud mit csinálni. Aztán elvitte a fiúkat és úgy csinált, mintha nem lenne semmi baj, de azért láttam, hogy kicsit megsértődött. Nem kellett volna neki mondanom, túlreagáltam? Kicsit lelkiismeret-furdalásom van, de azért az én tűrőképességem is véges.