Családi közeg vagy annak a hiánya, vagy a harcok ártottak meg?

Jó lenne lassan családot alapítanod. Majd ha megadhatod nekik azt, amiben neked nem volt részed, akkor valamennyire kárpótolva leszel.

Szerintem ne tulajdoníts ennek túl nagy jelentőséget, mert ha azt erősíted magadban, hogy ez nagy baj, akkor beleragadsz a szituációba, az önsajnálatba. Sosem azzal van a gond, hogy milyen egy élethelyzet, a gond mindig abból fakad, hogy miként tekintesz rá. Ha súlyos tragédiaként akkor az lesz. Ha kihívásként akkor meg az. Arra gondolj, hogy itt vagy ugyan egyedül, de pont emiatt rengeteg nyitott lehetőséggel. Kezdj el hétköznapi életet élni,munka, sport, hobbi, ami automatikusan kapcsolatokat fog hozni az életedbe. Arra koncentrálj amit szeretnél, és ne arra ami hiányzik. Ha olvasgatsz ezen az oldalon, hamar rá fogsz jönni, hogy lehetne rosszabb. Szenvedhetnél egy elidegenedett kapcsolatban/házasságban, pokollá tehetné az életed a közvetlen családod, akkor meg az lenne a baj. Nincs semmi gond ezzel a helyzettel, csak gondolj rá kicsit másképp mint eddig. Én sokszor csinálom azt, hogy ha valami gondom bajom van, akkor elképzelem hogy én egy marslakó vagyok, aki most került ide a földre ebbe a helyzetbe, és tiszta lappal indul. Ez a kiindulási alap, lássuk mit hozunk ki belőle. Ez butaságnak hangozhat, de én ilyenkor mindig rájövök, hogy nincs is semmi tragédia, csak túlreagálom.