Kinek volt hasonló az édesanyja?
Probléma ott kezdődött, hogy kissé magának való.'83ban elváltak a szüleim.Utána anyu egyedül nevelt 16 éves koromig, majd apukámhoz kerültem.Nem volt sohasem párkapcsolata, legalább is publikus.De nem is igényelte. Bár később mondtam neki, hogy keressen magának párt.Azt mondta neki nem kell.Félti a vagyonkáját és a nagy családi házat.Ez eddig még nincs is probléma.
Csak...
Az évek alatt paranoiás lett.Állítása szerint mindenki őt figyeli,lehallgatja,bántja.Volt olyan amikor elment pszichiátriára,kapott gyógyszereket és ezek a tünetek elmúltak.De ugye amint jobban lett elhagyta őket és a tünetek visszajöttek.Sőt súlyosbodtak is.Évek alatt oda jutottunk, hogy már"én is benne vagyok".Én küldöm"ŐKET" megfigyelni.
Sajnos minden egyes beszélgetés vitába torkollik, mert én nem vagyok hajlandó az ő paranoiáit elviselni.Nem működök vele együtt,nem értem meg, és "én vagyok a hülye", mert nem veszem észre, hogy engem is megfigyelnek.
Oda jutottunk, hogy nem bírok vele 5 percet együtt tölteni,mert csak vitatkozunk.
Nem jött el az esküvőmre,és ez szerinte normális.Irigyli az özvegy ismerősétől az özvegyi nyugdíjat.És rengeteg hasonló eset.
A férjem teljesen jól kezeli. Amikor az anyám beszél, akkor ő nem figyel rá, csak bólogat. Persze anyu azt mondja, hogy a párom megérti őt. De én nem akarok ebben a játékban részt venni, mert nem szeretném, hogy amikor hazamegy, akkor a szomszédoknak azt mondja, hogy "a lányom is elhiszi a dolgokat" és ezáltal beskatulyázzanak azok az emberek, akiket gyerekkorom óta ismertem, ismerek és azt gondolják rólam, én is meghülyültem.
Jaaaaj, ez annyira összetett. Rengeteget tudnék róla írni.
Volt valakinek hasonló esete közeli hozzátartozójával? Mit tudott vele tenni?
Remélem érthető voltam.
Igazán nagy
Szia!
Édesanyád sajnos egy beteg ember,és szerintem a párod teszi jól,hogy ha ilyeneket beszél,akkor bólogat.Nem szabad ellenkezni vele,mert akkor csak rosszabb lesz.Mindenki tudná,hidd el,hogy nem igaz,hogy Te hiszel neki,de jó lenne,ha legalább úgy tennél,mert az megnyugtatná.Én csak akkor voltam hasonló helyzetben,amikor édesanyám magán kívül volt,mert cukros,és félre beszélt.Olyankor mindig bólogattunk,meg helyeseltünk,míg le nem vittük a cukrát.Ne ellenkezz egy mentálisan beteg emberrel,ő nem tehet róla,hogy beteg.Próbálj megértőbb lenni vele.
Hagyd rá, ahogy a párod. Semmi értelme vele vitatkozni, úgysem tudod meggyőzni csak rosszabb lesz.
Azt pedig nem értem, hogy miért érdekel mit gondolnak a szomszédok. Először is gondolom ismerik az anyukádat, tudják mi a helyzet. Nem olyan hülyék, hogy elhigyék amit mond. Másodszor, ha úgy gondolod, hogy "beskatulyáznak", ha nem bízol az emberismeretükben, tehát ilyen hülyék, akkor ne is érdekeljen a véleményük.
Küld el v vidd el orvoshoz.
Ha nem akar menni akkor végy tőle búcsut és éld az életed.
Ne hagyd magad érzelmileg zsarolni vagy ha igen magadra vess!
Kemény az élet ,én husz évig probáltam segiteni anyámnak
Aki magán nem akar azon erőszakkal nem lehet és
csak elszívja az életenergiádat.
Képtelenség őt elvinni orvoshoz.Hiába mondom neki, hogy nem üldözik és csak az elméjében léteznek ezek a dolgok, azt mondja, én vagyok a hülye. Nem megy orvoshoz, mert ott is csak összebeszélnek a háta mögött.
Mivel évek óta ilyen,legalább azt tudom, hogy nem közveszélyes és magának sem árt.
Nekem édesapám volt hasonló, ő paranoiás skizofrén volt. A fenti tünetek, egy része ráillik, bár ő nagyon súlyos epizódokat élt meg ill. a család.
Én is azt mondom, hogy a férjed csinálja jól, de neki könnyebb, mert ő nem érintett érzelmileg annyira mint te. Azt is lehetne, hogy elmész egy pszichiáterhez és elmondod neki, hogy miket tapasztalsz édesnyáddal kapcsolatban.
Azok akik mentálisan beteg hozzátartózóval élnek ill. érintkeznek, sokszor elkel egy szakembner segítsége, hogy tudja kezelni ezeket a dolgokat, mert nagyon nehéz az ő helyzetük is.
Lehet, hogy kissé túlspiláztam. Talán nem is attól félek, hogy a szomszédok mit mondanak.
Inkább nagyon erős egyéniség vagyok és nem akarom magamat félrevezetni. Azzal,ha bólogatok talán magam előtt tűnök gyengének, hogy meghajlok egy beteg embertől.
Az érdekes, hogy amikor elválunk, mindig megsajnálom, mert tudom, hogy ezeket a problémákat ő valóságosan éli meg.
estleg hozzál orvost hozzá és ne azt mond h orvos hanem ismerös vagy ilyesmit. ha orvos látná ako tudna talán gyogyszert felirni és ako jobb lenne a helyzetetek.addig is probáld meg félreteni a büszkességed és ha mást nem is csinálsz legalább bologass.
remélem tudtam segiteni!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!