Annyira rossz, hogy szinte csak magamra számíthatok. (? )
17éves lány vagyok, nyáron leszek 18. Anyukám márciusban halt meg, nagyon szeretem őt, mindenben számíthattam rá.
Azóta a barátjával es az ő anyukájával élek. Bár rendesek velem, de mégsem vérszerinti rokonok,ennek megfelelően nem is szerethetnek annyira. Tesóm nincsen és néha annyira egyedül érzem magam. 17évesen olyan dolgokkal kell foglalkoznom, ami más tininek még csak eszébe sem jut. Nehéz belátni, de nagyon hiányzik egy igazi család és szeretet. Nagyszerű barátaim vannak, de az mégsem olyan.
Fogalmam sincs, hogy hogyan fogok 0 családi segítséggel boldogulni az életben.
válasza: válasza: válasza:Őszinte részvétem az anyukád miatt.
Másrészt viszont nem igazán értelek én sem.
A nevelőapád, és az anyukája nem dobtak ki, hanem befogadtak, így ők a családod.
De ennek ellenére miért ne boldogulhatnál 0 családi segítséggel?
Sokunknak bár nem haltak meg a szülei de ugyanúgy 0 segítséggel tudnak boldogulni. Én vagyok az egyik élő példa rá. Hiába vannak szüleim az egyik részegebb a másiknál. Érezheted egy picit szerencsésebbnek magad. Legalább van egy csodás emléked édesanyádról. Nekem még ez sem jutott.
válasza:Apámmal nem tartom a kapcsolatot és nem is nagyon szeretném.
Mehettem volna gyermekfaluba is, de kb ez lett volna qz utolsó amit akarok.
Tényleg rendesek, meg minden, de akkor sem a családom. Nem szeretnek és nem is szerethetnek úgy. Nyilván én sem őket. Néha azt érzem, mintha csak lakótársak lennénk. Hiányzik hogy valaki megöleljen itthon, megkérdezze hogy milyen volt a napom stb. Ezek az eegyszerű dolgok.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!