Hogyan lehetne megoldani a párom szüleivel, hogy legyenek ránk tekintettel, ha alszunk?

Az ő lakásuk. Valószínű már rosszul hallanak és nekik így kényelmes. (Az én szüleim is hangosan hallgatják a tévét.)

Szigeteljétek le az ajtótokat, de mást nem tehettek, azon kívül, hogy megköszönöd, hogy ott lakhattok.

Mit tennél, ha egy kocsma felett laknál, vagy egy nagyforgalmu út mellett? Ha nem azzal lennél elfoglalva, hogy "miért nincsenek rám tekintettel" akkor már rég hozzászoktál volna és nem zavarna.

A szülők vannak otthon.Valószínűleg megszokták a hangos TV-t (nem is hallanak jól),a nyitott ajtót.Erről nehéz lenne leszokniuk.

Egy normális családban nem a szülőnek kell alkalmazkodni,hanem a gyereknek.Bár a jó az lenne,ha mindketten tekintettel lennének a másikra.

Ahogy előttem már írták,neked tudomásul kell venned,hogy ez van,és nem hergelni magad miatta.

Laktam társasházban.A felettem lakó csak üvöltve tudta hallgatni a TV-t, a másik szomszéd minden este-éjjel ordítozott a családjával,és hiába szólt nekik bárki,a válasz az volt,hogy a saját lakásában azt csinál amit akar.Az csak hab volt a tortán,hogy a ház előtt egy forgalmas út volt,és hajnali 4-től dübörögtek a kamionok.

Először mi is alig tudtunk aludni,de mivel nem tudtunk változtatni a körülményeken,hozzákellett szoknunk.Egy idő után már nem is zavart a zaj annyira,hogy ne tudjunk aludni.

Használj füldugót,és főleg ne agyalj ezen.Ha nem tudsz változtatni a körülményeiden,akkor bele kell törődnöd,hogy ez van.

Úgy látom, te már meggyőzted magad arról, hogy a párod szülei csak azért néznek TV-t, sőt, a világon is csak azért vannak, hogy te ne tudj aludni... Ahogyan előttem írták már: ők vannak otthon, így szokták meg, téged meg szívességből befogadtak (az most teljesen mindegy, hogy beszállsz-e a költségekbe, attól még az ő otthonuk marad), és tényleg semmi okuk arra, hogy a kedvedért levegőt is lábujjhegyen vegyenek. Meg egyáltalán, mi az, hogy rájuk csukod a saját szobájuk ajtaját? És ha nem szeretnek csukott ajtónál ülni? (a nagymamám le is szerelte a szobaajtót, mert bezárva érezte magát tőle)

Örülj neki, hogy nem kollégiumban laksz, ott tapasztalhatnál ennél cifrább dolgokat is, a hangos TV lenne a legkisebb problémád...

Mellesleg: ha én éjszakás műszak után hazajövök, gondolod, megkérem a szomszéd építkezésen dolgozókat, hogy álljanak le, mert nem tudok aludni a légkalapácstól? Vicces lenne....

Költözzetek kollégiumban.

Egyébként meg ha a párod gyerek,akinek az igényeihez kell alkalmazkodni,akkor minek neki ottalvós barátnő?Beérhetné egy távirányítós autóval is.

Ha a párodnak valami gondja van a szüleivel, az az ő gondja, neked nem sok közöd van hozzá, neki kell rendezni.

A lakás pedig az övék. Ha 2 éves gyerekek lennétek, akkor azt mondanám, hogy legyenek rátok tekintettel. De 20 éven felül vagytok, felnőtt emberek. Az én szüleim is üvöltetik a tévét, mert már süketek, Ha ott alszunk eszembe nem jutna rájukszólni, hiszen az ő lakásuk és már épp eleget tettek értem, azzal, hogy felneveltek. Hadd éljék már a szülei úgy az életüket, ahogy akarják, ahogy nekik jó. Ha ott akartok maradni, akkor alkalmazkodjatok. Ha nem akkor költözzetek. Ez ilyen egyszerű.

Hát ez az: megszoksz vagy megszoksz. Itt te és a párod vagytok a legkevesebbek, akik feltételeket szabhattok. A párod is felnőtt, akár ki is rúghatnák otthonról. Arról nem írtál, hogy besegítesz-e a háztartásba, vagy főzöl-e magatokra, vagy azt is párod anyukája teszi. Hidd el, nem könnyű ám egy idegent (mert egyelőre az vagy nekik) befogadni. Szerezzetek füldugót aztán kész. Olyan lakást úgysem fogtok találni, ahol ne zavarna mindig valami: szomszédok, kutyaugatás, forgalom, kivéve ha tanyára költöztök. És mi lesz, ha lesz gyereketek? Na az aztán minden próbálkozást megakadályoz, ha aludni kívánsz:)

Szóval, fel a fejjel, pár évig ki lehet ennél cifrábbakat is bírni.