Miért nem érti meg Édesanyám, hogy most, másodéves egyetemistaként jöttem rá, hogy mást szeretnék tanulni?

ami nem megy, azt nem érdemes erőltetni

ha nem tudod meggyőzni, dönts, és csináld azt amit szeretnél! a te életed, ne szúrd el egy szülő makacssága miatt

Ülj le vele és mondd el neki,hogy miért akarod ezt, magyarázd el neki,hogy az a szakma,amit most tanulsz,nem a te világod és hiába szerzel belőle diplomát, nem leszel boldog abban a szakmában, ha már most tudod,hogy nem érdekel. Azt is mondd el neki,hogy tényleg szeretnél diplomát,de olyan szakon,amivel aztán a további életedben is boldogulsz,amit csinálni szeretsz, nem csak olyat,amivel lesz egy papírod,de utálni fogod.

Próbáld meg ezt nyugodtan ,érvekkel,magyarázattal elmondani, ne legyen veszekedés, szóváltás, hanem egy szép nyugodt beszélgetés. Hagyd hogy ő is azért elmondhassa az érveit.

Én is így állok, csak már harmadik évnél járok :) Én már első félév után gyűlöltem amit tanulok, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. Most már befejezem amit elkezdtem ( anyáék meg a befektetett idő miatt), aztán ha utána lesz kedvem akkor meló mellett keresek valami OKJ-s képzést. Úgy gondolom ha szüleid olyanok mint az enyémek akkor ezzel a témával nem éri meg növelni a feszkót, gondolom így is sokat áldoztak eddig a sulidra nem túl jó ilyenkor váltogatni amikor a szülők állása sem biztos.

Magadnak is bizonyítasz ha elvégzed azt ami kicsit nehéz neked. Ritka az a szerencsés aki azt csinálhatja amit akar. Nekem az életem a zene, de apám értékesítő egy cégnél, anyám könyvelő, bátyám logisztikus gondolhatod milyen fogadtatása volt amikor gitározni kezdtem majd médián akartam tanulni. jelenleg közgázon tanulok... Hurrá!

Neked pedig türelem, sztem ráérsz még tanulni egy életen át. Úgy sincs semmilyen végzettségű embernek most munka. Ebbe már ha beleöltél két évet akkor ne dobd ki az ablakon ;) a másikat nulláról kellene kezdened még két év mire erre a szintre jutsz ott is... gondold át jól

Hali!

f/23

Én is ugyanígy jártam, rendkívül egyszerűen oldottam meg a dolgot. Felvételiztem a másik helyre, kiiratkoztam az előzőről, és kész tények elé állítottam a szülőket. Hiába puffogtak, felnőtt vagyok és döntést hoztam. Végül mikor dicséretes kitűnővel végeztem, már ők voltak a legbüszkébbek a Földön.

A te életed.

Véletlenségből se hallgass az utolsóra, semmi sincsen kőbe vésve. :)

Akkor váltasz, amikor akarsz. A te életed, és jogodban áll azt tanulni, ami érdekel. Ki akarna olyat tanulni, ami nem érdekli? Aztán ha végez, csinálhat egy olyan szakmát egy életen át, amit gyűlöl.