Tényleg olyan rosszindulatú vagyok?

Nem akarom nagyon részletezi a dolgokat, de nagy vonalakban annyi a történet, hogy: apám nem akar dolgozni, hébe-hóba vállal némi munkát. Ebből sok vita van itthon a szüleim közt. Apám belekevert az anyagi gondjaiba, mert nem volt más, aki aláírjon neki egy papírt. Apám miatt 12 éve egy romos albiban lakunk, mindenen hitel van. Szégyellem a lakást, senkit nem hívtam még fel magunkhoz.

A napokban még jobban elmérgesedtek a helyzet. Nem lehet apámmal megértetni szép szóval -sem-, hogy menjen el dolgozni, így mindig vita lesz a vége és apám érzi sértve magát. A legutóbbi vitakor apám cinikusan úgy gesztikulált mint én, aztán idegemben hozzávágtam a flakont, ami a kezemben volt.

Ma is vita volt, nem fogja fel, hogy nincs semmije és senkije. Az ismerősei, rokonai bolondnak nézik. A szüleit nem ismerem, csak anyai ágon ismerem a rokonait. Apai ágon nem tartom a kapcsolatot az unokatesóimmal és senkivel sem.

Számtalanszor segített rajtunk a nagyszüleim annak ellenére, hogy a 13 éve apám megverte nagypapámat. Ezek ellenére apám mindig szidja a nagyszüleimet.

A mai vita során apám a fejünkhöz vágta (anyáéhoz és az enyémhez), hogy rosszindulatúak vagyunk. Csak mert mondjuk neki, hogy menjen dolgozni, változtatni a helyzeten. Mellesleg neki egy munka sem felel meg. Már ott tartok, hogy ÉN keresek neki munkát.

Elválni még nem vált el anya tőle, de már nagyon érik a helyzet. De apám miatt anya fizujának a felét levonják, e miatt még nem tudunk elköltözni. Amint befejezem a sulit, megyek dolgozni, ezzel nincs gond.

Olyan rosszindulatúak lennén tényleg?!

19l