Van itt olyan, aki rossz családi háttérrel indulva sokra vitte az életben?

Jelen!

Szegény családból származom,egy tanyán éltünk.Anyukám segített-támogatott amiben tudott,de az nem sok volt,mert apám tartott el minket.Ezek mellettem rendszeresen vert,és megalázott minket.Apám nem akarta hogy tovább tanuljak,azt akarta hogy kapáljak otthon.Megfogadtam,hogy többre viszem,és tanulok és amint tehetem elköltözöm otthonról.

Így is lett.Kitanultam egy szakmát,és kaptam egy nagyon jó állást.Szépen haladtam előrefele a ranglétrán.Párra leltem,férjhez mentem.

Most luxuskörülmények között élünk.Hatalmas ház,autó,nyaralások belföldön-külföldön.

Csodaszép életem van,és ezt magamnak köszönhetem,hogy nem adtam fel.És persze a páromnak,hogy mellettem állt,és közösen ilyen sokra vittük!

Ne add fel!!!Hisz láthatod,hogy sikerülhet! :)

28/N

Sajnos én is ilyen körülmények között élek, nagyon szegények vagyunk és folyamatosan hátráltatnak. Ne tanuljak, ne jussak előre, szerencsétlen vagyok, úgysem fog sikerülni... elvárják, hogy jelenleg munkanélküliként is rezsit fizessek otthonra (sajna egyetem mellett szűnt meg az állásom), szóval most már rengeteg diákhitelem van.

Senki nem támogat sem anyagilag, sem erkölcsileg, úgyhogy nem tudom, hogyan lehetne győztesen kikerülni ebből a helyzetből :(

Hello! Én is jó példa vagyok rá aki semmin idegeskedik elszoktam mesélni neki az én történetemet.

A szüleim elválltak 5 éves koromban édesanyámmal és az öcsémmel éltünk. Édesanyám minden percében dolgozott hogy megtudjunk élni. Én tudtam azzal tudok segíteni ha tanulok és kitudok szakadni abból a rossz életből. Most Ausztriából irok szakácsként dolgozom 20 éves lány vagyok és szerintem joggal vagyok bűszke hogy idáig eljutottam. a jelmondatom: Nevetni az tud csak igazán aki már eleget sírt! Fel a fejjel mindenkinek és küzdjön mert megéri és vannak csodák mert ha gazdag családba születtem volna lehet hogy nem tudnám így értékelni az életemet!

Első hozzászóló vagyok.

Életem első 20 évében egerek között laktam és kinyitható kempingágyon aludtam.

(Szóval volt mit behoznom.)

Mára művészeti végzettségem van, és igen komoly egzisztenciával rendelkezem.(Nem részletezném.)

Évente 4-szer 5-ször megyek valamerre világot látni.

Tudod vannak akik csak "sírnak" egész nap, de vannak akik tesznek is azért, hogy előrébb jussanak.

Szerintem mindenkinek megadatik a lehetősége a boldogulásra, de van aki élni tud vele, van aki meg meg sem látja.

Nem hittem abban, hogy "mindig csak másoknak sikerülhet".

Talán így kellene hozzáállni az élethez...

Én sem indultam olyan fényes jövőképpel.

Szüleim 13,5 éves koromban elváltak,akkor költöztem el albérletbe egy tanyára(elegem volt belőlük,veszekedtek,telefonon azért jelentkeztem,hogy megvagyok,de hagyjanak,betartották)

A tanya 3 km-re volt homokos úton a buszmegállótól,állatok is voltak,lényegében alig fizettem albérletet ez miatt.

Építőiparban,ha ott nem volt munka,akkor mezőgazdaságban felváltva napi 8-12 órákat dolgoztam(suli fél8-fél 2ig,utána 14-este 10ig munka,éjfélre értem haza,állatok stb,kis alvás...)Sulikat csináltam tovább,16 évesen már át tudtam menni esti tagozatra,mellette végig dolgoztam,immár bejelentve.A tanyán töltött idő alatt gyűjtögettem,16 évesen költöznöm kellett máshová.17 évesen vettem egy normális autót(használt)és megcsináltam a jogsit,megint másik albérlet a munka és a suli miatt.Aztán leérettségiztem,ezzel kb egy időben,18 évesen pedig lett annyi önerőm,hogy befektettem egy házba(külterület)persze hitel kellett.Kiderült,hogy nem csak pénzt,hanem egy gerincsérvet is szereztem valamikor,de sebaj :-)

Nem vagyok milliomos,de már a hiteles házat sikerült eladni,azóta szintén külterületen élek,de máshol és hitel nélkül,nagyobb házban,kényelmesen.

Megismertem a nagy költözéskor a Páromat,akivel babát várunk.Jelenleg érettségi utáni 3.szakmámat tanulom.Nyaralni belföldön szoktunk pár napot,nem nagy luxusban,de legalább ennyit elértem.

Ha a szüleimmel maradtam volna,akkor sem biztos,hogy főiskolára eljutok,mert nagyon szegényesen éltünk.