Nem tudom megszokni ezt a helyet! Mit csináljak?
párommal féléve költöztünk össze,babát várunk,denem szeretek itt lenni.szeretem,mindennél jobban,de úgy érzem nekem nem jó itt.nincs senki akivel beszélhetnék,mióta itt lakok mindenki úgy néz rám mint a véres rongyra...nagyon rossz.a fiam sem szeret itt lenni,teljesen másképp viselkedik mint ott ahol eddig laktunk.nem olyan vidám,sokkal sírósabb is.
az óvodából is ki kellett vennem,volt,hogy azzal jött haza,hogy az ovónő megütötte meg,hogy az egyik gyerek megharapta a combját. :(
mi lesz így?szeretnék a párommal lenni,de nem érzem jól magam itt.már alig megyek ki az utcára,egész nap csak bent vagyok,senkihez nem tudok szólni.hiányzik a testvérem és a nagymamám is,meg persze néhány ismerősöm akivel régebben sűrűbben szoktunk beszélgetni.most meg max telo vagy net.
mit csináljak?a párom nem is beszél a témáról,amikor mondom neki akkor meg az van,hogy ő nem akar elmenni innen.kéne valami köztes megoldás,ami mindenkinek jó lenne.nincs sok pénzünk ezért azt sem lehet,hogy havonta vagy vmi haza utazom pár napra.
esetleg ötletek mit lehetne tenni???
elöre is köszi
válasza:egy kisvárosban lakunk(számomra rémes már),eddig innen majdnem 400 km-re laktam egy helyes kis faluban.
nemrég is próbáltam vele beszélgetni válasz semmi csak meghuzta a vállát,hogy ja,tényleg ki kéne találni valamit,de ennyi....ugyan ugy nézi a tv-t mint eddig is. :(
válasza:ha ez a kettő van akkor kénytelen leszek megszokni.bár nehéz lesz....
azért várom hátha van még ötlet :)
válasza:
válasza:Nézd, nem kell örökre úgy élned, hogy "nincs senki, akivel beszélhetnél". Kezdj el ismerkedni, nem késő. És minél több ismeretséged lesz, annál inkább otthon érzed majd magad. Ugyanolyan emberek élnek ott is, mint máshol (hacsak nem Mátészalkáról van szó :).
A szomszédok pont azért néznek rád úgy, ahogy, mert feltételezem, félénk voltál, nem kezdeményeztél, és hát ilyenkor egy zárt közösség, amibe nehéz bekerülni, hajlamos abban megerősíteni egymást, hogy na, az új szomszédasszonka úgy fenn hordja az orrát, hogy szóba se áll velünk" és elég csak egy ilyen megjegyzés, a többi átveszi birka módjára. 1-2 hónap elég azonban, hogy megváltoztasd a véleményüket. Nem kell túlbuzgónak sem lenned, csak fogadtasd el magad.
A fiad megérzi rajtad, hogy nem érzed jól magad ott. Ettől ő is bizonytalan lesz és félénk. Ugyanaz lejátszódik kicsiben, kiközösítik. Erre ráteszel még egy lapáttal azzal, hogy kiveszed az oviból. Így csak védtelenné teszed, megvédeni nem tudod, hamarosan pedig úgyis iskolába megy, onnan már nem tudod kivenni, ellenben mindennaposak lesznek a harapásoshoz hasonló esetek.
Éltem már egy-két városban és mindegyikben otthon éreztem magam, mert nem a régit akartam visszaállítani, hanem megpróbáltam egy újat kialakítani. Néhány kedves megjegyzés, érdeklődés és a hentes a legszebb húst adja :D
válasza:utolsó vagyok: az azért érdekelne, hogy hogyan hoztátok meg a döntést, hogy a férjed városába költözzetek (látszólag számára ez volt a legkézenfekvőbb és nem is akar rajta változtatni). Meg az is, hogy hány éves vagy.
32/N
Ja, és elnézést a mátészalkaiaktól, csak éltem ott is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!