20 éves lány vagyok, orvostanhallgató, édesapám állandoan veszekedik velem semmi ok nélkül. Mit tegyek?

Az összes, erre a kérdésre válaszolót pozitívan értékeltem! Bennük a jó szándék megvolt, de lehet, hogy kicsit meg lettek vezetve!

Visszakérdezek:

> Biztos, hogy az Apuban van a hiba?

> Nem lehet, hogy a kérdésedben 'csúsztatsz' egy kicsit?

> Biztos, hogy orvostanhallgató vagy?

Én ellentmondásokat látok:

A nyák-olás egy dolog, de a pongyola fogalmazás...?

Ez ellentmondani látszik, a magyar felsőoktatásba való való bekerülés szigorú feltételeinek!

Apád veszekedéseinek, már ha vannak, biztos semmi oka?

Nem lehet, hogy Neked kéne pszihológushoz menned?

Állok a pontozás elé, de inkább a válaszodat olvasnám!

Én vagyok az a gyanakvó válaszoló, aki a választ kérte.

Mint írtam, én minden Neked válaszolót pozitívra értékeltem, úgy találtam, és most is úgy vélem, hogy ők megértőek, és segítőkészek voltak.

Valóban vannak olyanok, akiknek az a szórakozásuk, hogy mindenkit lecikízzenek. Hidd el, hogy én nem tartozom ezek közé!

De a kérdezők között is nagyon sok van, aki csak, hogy szerepeljen azért jön erre az oldalra, valójában nem a segítségért. Sokszor nem valósak a kérdések, sőt a kérdezők sem!

Ezeket kéne kiszűrni, és akkor sokkal hasznosabb lenne itt megtárgyani a dolgainkat.

Így, ha nem volt igazam, akkor elnézésedet kérem, otthon pedig békességet kívánok!

Szia!

Nálunk ugyanez volt a helyzet, apám soha nem fogadott el, mikor 16-17 évesen félévente vettem magamnak egy új ruhát (gyakrabban nem vehettem, mert nem adott rá pénzt), be kellett csempésznem a lakásba és vigyázni, hogy észre ne vegye. Folyamatosan ordítozott, káromkodott, lepxcsázott és folytathatnám. Terrorban tartott minket. Aztán annyi idős voltam, mint most te, amikor kiderült, hogy rejtegetnivalója van: volt egy másik családja, ahol mellettünk egy akkor 13 éves kisfiút és 6 éves kislányt nevelt. Hát ez kitudódott. Én akkor hálisten már el tudtam menekülni otthonról, anyámnak nagy nehezen sikerült elválnia, és azóta csak sajnálom, hogy ilyen gyerekkor jutott nekem.

Szóval: légy résen anyukáddal együtt! Szerintem amit leírtam nem egyedi! Lehet, hogy apádnak rejtegetnivalója van előletek, főleg, ha gyakran nincs otthon (ezt nem írtad, csak nálunk az is természetes volt az olyanok mellett, amiket írtál, hogy napokra eltűnt). Ha nem is ilyen durva a helyzet, akkor is lehet, hogy vaj van a füle mögött, vegyétek fel a kesztyűt!