Normális, hogy szégyenként élem meg, hogy a saját fiam tart el?

Rokkantnyugdíjas vagyok, amit azt jelenti, hogy 30.000 Ft-ból kell élnem havonta. Ezt korábban ki tudtam egészíteni egy kis pénzzel, mert itthon gazdálkodtam, de mostanra már nem bírom.

A fiamnak tavaly volt az esküvője, amibe nem tudtam beszállni, nagy ajándékot sem tudtam venni, az egész esküvőt nekik kellett finanszírozni, mert sajnos a menyem családja sem él nagy lábon, bár ott még mindkét szülő él.

A fiamtól 50.000 Ft-ot kapok havonta, így ezzel már ki tudok jönni, de nagyon lelkiismeret furdalásom van, mert ennek nem így kellene lennie.

A gyerekek szerencsére jól élnek, mert jó munkájuk van, saját autójuk, lakásuk van, de gondolom majd házat szeretnének, meg majd gyerekeket. És mégis rám kell költeniük.

Senkinek sem merem elmondani, hogy így élek, mert szégyellem nagyon, hogy a 28 éves fiamtól és a 25 éves menyemtől veszem el a pénzt, a saját tehetetlenségemmel.