Minden összevetve milyen az életed, ha pontozni lehetne mennyit adnál rá?

Először szeretném leírni, hogy nagyon-nagyon tetszik a kérdésed! :) Érdekes olvasni, hogy mások hogyan vélekednek az életükről és az én lelkemnek is jót tesz a számvetés így szilveszter környékén. :)

Íme az én pontjaim:

+ van egy imádnivaló párom már 6 éve, akivel nagyon szeretjük egymást és januárban végre össze is költözünk :) pici negatívum, hogy egyelőre nem saját lakásba, hanem a szüleinél fogunk együtt élni, de...

+ ... szerencsére nagyon jó a viszonyom a szüleivel és hiszem, hogy megfelelő hozzáállással ezt továbbra is fent tudjuk majd tartani :)

+ nemrég, hosszas keresgélés után mindketten kaptunk munkát, így lassan elkezdhetjük tervezni a közös jövőnket :) (az összeköltözésünknek is ez volt a feltétele, amit saját magunk határoztunk meg)

+ az egyetemi dolgaim is a megfelelő mederben folynak, érzem, hogy a helyemen vagyok :)

+ habár az egyetemi és a munkahelyi teendők rengeteg időmet és energiámat elveszik, mégis sikerült idáig mindkét helyen úgy teljesítenem, ahogy szerettem volna (remélem ez továbbra is így lesz, januártól kezd majd durvulni a helyzet a munkahelyen. igyekezni fogok :) )

- volt egy nagyon jó barátnőm, akit elveszítettem, mert nagyon máshogy alakult az értékrendünk, ahogy kezdtünk felcseperedni. ezt talán még most sem hevertem ki teljesen. vannak nagyon jó barátaim, akik pótolhatnák a hiányát, csak velük sajnos nagyon ritkán tudok találkozni

- édesanyámmal nem túl jó a kapcsolatom, remélem ez majd változik idővel, ha végre felfogja, hogy felnőttem...

- van egy-két egészségügyi problémám, amit elhanyagoltam az elmúlt időben (az lesz az egyik újévi fogadalmam, hogy ezeket az elmaradásokat pótolom)

- folyamatos idő- és alváshiány

+ és a végére pozitívumként jön az állandó pozitív hozzáállásom (Ezt mások szokták mondani, de most, hogy végignézek a listán, én is érzem. Mert ahhoz képest, hogy annyira azért nem fényes az állás, mégsem érzem magam egyáltalán letörtnek. Biztosan azért, mert elég nyomós dolgok kerültek a pozitív oldalra és ezek hajtanak előre. :) Meg a negatív pontok sem egyértelműen csak negatívak, hiszen azért vannak nagyon jó barátaim és rokonaim, akik tartják bennem a lelket és az eü. gondjaim sem annyira komolyak.)

Így az én eredményem egy mosolygós 10/6. Köszönöm a kérdést! :)

23/N

9/10

- megozvegyultem egy par eve fiatalon egyedul maradtam 3 gyerekkel es egy neveltgyerekkel.

- a hazam meg nincs befejezve belul

+ ujra ferjhez mentem egy nagyon kedves emberhez

+imadon a hivatasom

+szeretnivaloak a gyerekeim

+nincsenek anyagi gondjaim jol keresek jol elunk

+ megtalaltam a hitet ami vigasztal es segit jol elni

+ barataim szeretnek

+

+

Én jelenleg kb. 10/2-t adnék az életemre.

+ Van egy csodálatos párom, akit imádok és erőt ad a mindennapok elviseléséhez, de ennyiben kb. kimerülnek a pozitív dolgok.

- A családom elé szegény, sajnos nélkülözésben élünk, mindennapos stresszt jelent, hogy miből fogjuk legközelebb fizetni a számlákat.

- Elvesztettem a munkámat, amiből az egyetemet akartam fizetni, hogy kitörhessek ebből a nincstelenségből, szóval most jó ideje nincs állásom, helyette egy fizetős szakra járok hitelből.

- A pénzhiány miatt lassan nulla szociális életem van, ráadásul elég sok barátomban kellett csalódnom, meg engem is elért az, hogy felcseperedtünk és más értékrendünk lett, ezért lekopott néhány nagyon régi jó barát

- Nagyon rossz a kapcsolatom az anyámmal és tesóimmal, folyamatos ordítozás, veszekedés és balhé van itthon, már teljesen kikészültem idegileg, dehát pénz nélkül nincs hova menekülnöm.

Néha elgondolkodom rajta, van-e értelme folytatni...

9/10 .

Van 3 gyönyörű egészséges gyerekem, férjem aki szeret, elfogad, akivel tényleg jóban rosszban együtt vagyunk

-1 azért mert nem vagyok megelègedve az alakommal.

10/10

Jó munkám van, kellemes a légkör, kedvelem a kollégákat, jól keresek, kiszámítható a karrierem.

Elértem, hogy céges finanszírozás keretében továbbképzésre járhassak, be voltam tojva a vizsgáktól, de mind sikerült, elsőre - ráadásul a nehezebb meglepően jó eredménnyel.

A férjem nagyon jó partner. Soha nem vágytam idilli, soha-egy-hangos-szó kapcsolatra, hanem olyanra, ahol nyílt kommunikáció van és az esetleges viták mindig megnyugtatóan zárulnak. Ilyen szempontból számomra egy vita inkább előrébb viszi a kapcsolatot, nem negatívumként élem meg - és egyikünk sem haragtartó, néha a vita végére elfelejtjük, hogy min indult a vita.

Terhes vagyok - gondolom szülés után néhány kialvatlan hét kicsit lejjebb fogja húzni az átlagot, de jelenleg még én határozom meg a saját ébrenlétem ütemét :)

Picit "negatívum", hogy szó szerint fizikai tehernek érzem a terhességet, egyszerűen húz a súly a hasamban és estére nagyon kellemetlen, feszítő érzéssé alakul, mintha szét akarna repedni a hasizmom. Erre nem voltam felkészülve, és épphogy áthaladtam a felén... kicsit tartok tőle, a fennmaradó időt hogy fogom viselni. De pontszámra nem húznék le emiatt, mert átmeneti kellemetlenség. Fogfájásom is lehetne, az általános életminőségemet az sem befolyásolná.

Tele vagyok tervekkel, célokkal, úgy érzem, hogy az önismeretem is a helyén van. Tudom, hogy mik az erősségeim és mik a gyengeségeim. Az utóbbiakat fejlesztem (pl. a képzés erősen matekos irányultságú, míg én világéletemben gyenge voltam matekból), az előbbieket kihasználom.

Könnyen és hatékonyan tudok barátkozni, kapcsolatot teremteni. Ezért kevés helyzetben ijedek meg, a kommunikáció szinte bárhol átsegít a nehéznek tűnő helyzeteken is.

A családomról is csak jót tudok mondani - talán onnan hozhattam a vitakultúrát, szőnyeg alá söprés nem volt divat, de a sérelmek hurcolása sem. 10 perc ajtócsapkodás és utána nyugodt mosoly mindenki arcán :)

A nehéz helyzeteket általában izgalmas, megoldandó szituációknak látom, emiatt kevés dolog stresszel. Amin tudok változtatni, azon változtatok, ami rajtam kívül áll, azt pedig nagy ívben... így kifejezetten nyugodt életem van.

Talán még egy dolog hiányzik: egy kutya, de ha találunk ingatlant, amit megvásárolnánk (gyerekkel már kicsi lesz a jelenlegi 40 nm), akkor a kutyás terveimet is meg tudom valósítani. Egy darabig nem lesz rá időm, de később szeretnék hobbi szinten kutyakiképző lenni (amolyan másodállásként).

Nem tudom ugy ertekelni, hogy ez +... ez meg -, mert vannak eletteruletek amire mind ketto igaz.

Pl.: A parom nagyszeru ember mindent megtesz ertunk, viszont volt, hogy annyira mely ponton volt a kapcsolatunk, hogy nem csah szetkoltoztunk o osszebutorozott massal. Ezt barmennyire is csodalatos ember es barmennyit bizonyitott azota azt hiszem soha nem fogom tudni elfelejtneni. Igy azt sem tudom elhinni, hogy ez a kapcsolat orokke szol, Sot szinte biztos vagyok benne, hogy veget fog erni, csak azt nem tudom mikor.

A csaladom darabokra hullott. Apam alkoholista, rettegek tole mikor kapom meg a hala hiret... :S MERt bar szar alak en szeretem. Anyammal egesz jo a viszonyunk de sokszor a falnak megyek tole. Es bar 16 eves korom ota fenntartom magam sokszor mai napig parancsolgatna csak nem tudom mire fel. Az anyosomat soha meg csak fenykepen se lattam. Az aposomat is csak kepen. A parom szulei is elvaltak meg csak beszelo viszonyban sincsenek. A battyamtol rettegek amikor ittas, a hugomat az elmult 3 evben 1x latta kb 2 honapig. (kulfoldon elek)

A baratnoimbol 1 marad az sem olyan mint regen. Egyetlen haverom sincs mar. Annyo emberben csalodtam hogy megszamolni is sok lenne.

A vilag masik vegen elek egy olyan helyen amit szivbol gyulolok.

Soha nem tudtam olyan munkat vegezni amit szeretnek. A muszaj miatt budit pucolok mas lakasaba...

Es meg sorolhatnam. Az egyetlen ami 10/100 a 3 honapos kisfiam akire egesz eletemben vagytam.

Mindent osszevetve 10/3.

De ha arra gondolok vannak akik ennel is sokkal sokkal rosszabb helyzetben elnek. Pl: az alap dolgokat sem tudjak megadni a gyerekuknek, a parjuk bantalmazza oket, nincs fedel a fejuk folott stb... akk 10/6

22/No

10/8

A -2 az anyagiak miatt van. /albérletben élünk/ Ha egy szép kis saját lakásbab laknánk mehetne a 10/10

Én 10/7-et adnék.

21 éves vagyok, félbehagytam a gimit, elköltöztem otthonról 18 évesen. Azóta sem mentem vissza tanulni, pedig kéne. Már előtte is diákmelóztam, tehát kb. 6 éve dolgozom. Most éppen egy áruházban. Van egy párom 5 éve, akivel nagyon szeretjük egymást, de nem áltatom magam, a rózsaszín köd már rég elmúlt, nem is tudom hogyan lehetne visszahozni. Ettől függetlenül mindenben számíthatok rá, teljes összhangban vagyunk. A családom nem beszél velem. A szüleim elváltak kiskoromban, azóta apám egy jól menő cég egyik vezetője, durván az éves fizetésemet hazaviszi egy hónapban. Nem segít, nem támogat. Sem anyagilag, sem emberileg, hogy egyáltalán megkérdezé, mi a helyzet. Most karácsonykor sem írt egy sms-t, vagy bármit. Édesanyámmal bonyolult a viszonyom. De most jelenleg ő sem tartja velem a kapcsolatot. De azért egy sms-t ő megengedett magának karácsonykor. Van egy 16 éves húgom, a változatosság kedvéért ő sem beszél velem, de nála ez naponta változik, hogy ki a szemét, és ki a jófej. Neki az a problémája, hogy próbálok vigyázni rá, és figyelmeztetni, hogy ne velem korú, huszonéves fiúkkal akarjon járni.

Mindent összevetve, a munkámat nem szeretem, de nagyon jó a társaság. És ha választanom kéne egy jó meló és szar társaság mellett, akkor nem cserélnék. Igazából van egy hétvégi munkám is, azt szeretem teljes egészében.

Többnyire elégedett vagyok az életemmel, mert nem függök senkitől, mint sok volt osztálytársam, és barátom, akik otthon laknak, nem dolgoznak. Én fenntartok egy lakást, dolgozom, sokat bulizom, sok barátom van, nevetek egész nap, mindig jövök-megyek csinálok valamit. Mindenem megvan, vagy legalábbis mindennek az alapja. Ami problémás az életemben, azon lehet(ne) javítani. Amire büszke vagyok, az az optimizmusom. Ez mindig segít.

10/9.

Van egy párom és egy 3,5 éves kislányunk, akiket nagyon szeretek. Jó munkám van, mégha a fizetésem nem olyan, mint volt szülés előtt, de valamit valamiért. A szüleim, a nővérem és a nagyim is viszonylag jól vannak, aminek nagyon örülök. Vannak barátaim, akikre remélem én is számíthatok, mint ahogy ők is számíthatnak rám. Amiért nem 10, az a kisebb egészségügyi probléma, ami a közeli családtagoknál van és a munka, ami nem maradt olyan, mint 3,5 éve volt. De alapvetően úgy érzem, szerencsés vagyok :-)