Sajnos a karácsonyi ajándékvásárlás hatalmas nyűg nekem. Az évek során bármit kaptak/adtak a családtagjaim sosem örültünk neki igazán. Tök feleslegesnek és pénzkidobásnak érzem. Csak én vagyok így ezzel?

"Nálunk az a divat, hogy kitaláljuk, mire van szüksége a másiknak, illetve mire vágyik. Sok év után igen, sértő lenne, ha valaki azt mondaná, hagyjuk ezt. Mert ennek az az üzenete, hogy "bocs, lusta vagyok azon gondolkozni, mivel okozhatnék neked örömet"

Oké,én saját magamnak se tudnék ötletet mondani, hogy mi az amim még nincs, de kellene. Eltekintve egy új helikoptertől vagy egy nyaralótól Balin.

Nekem az jelenti a legtöbbet, hogy együtt a család,ráérünk, egymásra figyelünk. Év közben nekem EZ okoz hiányt, nem a tárgyak hiánya. És a tágabb család is így van ezzel.

A karácsony alapvetően nem az ajándékról kellene, hogy szóljon. Főleg, ha valaki nem engedheti meg magának.

Ha tudom, hogy valaki nem áll olyan jól, én azzal az egy doboz bonbonnal is elégedett lennék, mert gondolt rám karácsonykor, meglátogatott, jót beszélgetünk...stb. Nem pedig azon puffognék, hogy miért nem találta ki, hogy melyik parfüm márka a kedvencem.

Valóban nincs olyan, hogy valakinek megvan mindene. De lehet, hogy a másiknak nincs annyi pénze, hogy a hiányzó dolgot megvegye.

Szerintem nyugodtan állj elő ezzel, de azt tedd hozzá, hogy te sem vársz el tőlük mást.Így fair. Volt egy időszak, amikor nekem is eszembe jutott. Végül nem valósítottam meg, nekem sem sokszor találták még ki, minek örülnék. És én is csak nyűgnek éreztem.

Nem gondolnám, hogy te volnál ezzel egyedül, inkább arról van szó, hogy az emeberek zöme nem mer szólni, nem mer másként élni.

Ha feleslegesnek érzed, akkor ne tedd. (De a "letudom" bizony elég csúnyán hangzik, ugye te is érzed?)

Kicsit kreatívnak kell lenni és akkor lehet találni megfelelő ajándékot. Persze vannak olyan emberek, akik megveszik maguknak egyből ami megtetszik nekik, de ez nem jelenti azt, hogy mindenuk megvan és már csak a legujapp plazmatévé hiányzik...

Saját példa: édesapám minden nap teázik. A teákat általában a Tescobol veszi, közékategoriások. Idén rendeltem neki a netről egy kulönleges teát (3ezer egy dobozzal) biztos vagyok benne, hogy orulni fog neki, elvégre nem jut minden nap hozzá.

Keresztanyuméknak több pénzuk van, neki egy márkás tusfurdőt vettem (4 ezer egy flakon). Bár elvileg mindenuk megvan, nem hiszem, hogy havi 10 ezer elmenne egy személyre csak tusfurdőre, így ez számukra is olyan ajándék lesz, amit maguknak egyébként nem vennének meg, de nem azért, mert nem tetszik. Nagyszulőknek vastag puha zoknik + mellény lesz. Pár éve már kaptak hasonlot, imádták, minden nap azt hordták, de mostanra szétment. Jellemzően az idősebbek jobban örulnek egy kényelmes papucsnak, mint egy hiper-szuper moden turmixnak, amit nem tudnának használni vagy el kéne térni a megszokottol. De ha ez drágának számít, akkor feléért 2000-ért lehet venni márkás bonbont és annak is biztos örulnének.

Az a baj az ajándékozással, hogy az ember nem érzi át, hogy a másik minek is örulne. Sajnos édesanyámék miatt a karácsonyozás megszunt a szuleim és a testvére közt, mert értelmetlennek találták. De ekkortájt a karácsonyozás így nézett ki: a városi karácsonyi vásárban vettek egy szörnyen budös, de olcso parfumöt egyás gyerekének (tehát nekem, hugomnak, illetve unokatesom másik részrol) plusz egymásnak kávét vagy valami szintén haszontalan dísztárgyat a karácsonyi várásbol. Persze nem volt nagy öröm egyik részrol sem. De ennek az volt az oka, hogy egy ora alatt le akarták tudni az egész családnak az ajándékozást, így megvették azt amit először megláttak.