Lehet hogy a sógórnőm anorexiás? Hogyan, és kinek mondjam el?

Ennyit (is meg töbet is) le lehet adni megfelelö diétával, szóval ez NEM jelent anorexiát.

Azt abszolút nem értem, hogy a müköröm hogy jön ide...

De ha valaki ilyen sokat leadott, akkor sokszor egyéb téren is kezd többet törödni a külsejével, mert egy 55 kg-os nönek már "megéri", ellentétben a 90 kg-ossal, akit azért mindenki igencsak kövér, formátlan nönek tart.

Ha a testvéred szerint nincs vele baj, akkor ne foglalkozz vele, ö csak jobban tudja, hogy mi van a feleségével, mint te, aki azért mégiscsak kivülálló vagy. A szülés utáni depresszió nem feltétlen azonnal a szülés után jön elö, illetve nem múlik el magától pár hónap alatt - szóval ez böven lehetséges.

Szerintem nem kell túldramatizálni a dolgot, hogy "a testvérem gyerekei a szemem láttára vesztik el az anyukájukat", erröl szó sincs, legalább is egyelöre.

A helyedben kimaradnék a dologból, amit tehettél - hogy a férjnek szólsz - megtetted, ennél tovább ne menj.

Hát azért 2 hónap alatt 40kg-ot nem lehet leadni egészséges diétával, pláne ha mindig gondja volt a fogyókúrával. Sanszos, hogy anorexiás, vagy beszedett valami tisztázatlan eredetű bogyót, aminek van egy csomó mellékhatása. Rendes tőled, hogy törődsz vele, az én sógornőm annak örülne, ha felfordulnék.

Ha a bátyád nem akar foglalkozni a dologgal, akkor semmit sem tehetsz. Valami nem stimmel és azért hárítanak ennyire.

Diétával és edzéssel 8 kilótól lehet megszabadulni 2 hónap alatt, egészséges keretek között. Nem 40-től...

Ha van olyan alkalom, amikor tudtok ketten lenni, próbálj meg leülni vele és tudasd, hogy aggódsz. Dicsérd meg, hogy milyen szépen lefogyott, de kimerültnek tűnik mostanában. Szerintem vegyél neki multivitaminokat, és beszélj egy pszichológussal, hogy szerinte hogyan tudsz segíteni. Az anorexia nem kóros soványság, hanem testképzavar - ami nem múlik el, ha többet eszik az ember.

Te jobban érzed magad attól, hogy bebeszéled magadnak a sógornőd anorexiáját, és bele akarod ütni az orrod a dolgaiba?

... és közben hogy fényezed magad, "egy nő egyből észreveszi, ha egy másik embernek a szervezete nem jut elég tápanyaghoz" Hát sose mondtam még ilyet, de WTF? és OMG!

Igen, törődj a saját dolgoddal, és ne drámázz, főleg ne a tesód gyerekeit oltogasd, hogy elveszítik az anyukájukat.

Ha rólam mondanál ilyesmiket, én szó nélkül vágnálak szájon, és egy életre eltiltanálak a családomtól.

Az nem jutott eszedbe, hogy esetleg valami betegsége van, amit nem akarnak senkinek sem az orrára kötni?

A testvéred megmondta, hogy törődj a saját dolgoddal.

Tehát ők nem akarják, hogy beleszólj a dolgaikba.

(Mellesleg én sem kötném/kötöttem volna a sógornőm orrára, ha valami bajom van. Azt meg kimondottan rossz néven venném, ha a nyomatékos kérésünk ellenére továbbra is belekotyogna a dolgainkba)

A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve...

Te feltételezel valamit a sógornődről, akit nagyon szeretsz.

De nem tőle kérdezed meg, nem vele beszéled meg, hanem a bátyáddal.

A bátyád hiába mondja, hogy ne szólj bele, te csak tovább forszíroznád a dolgokat másoknál.

Jó hogy nem a szüleidnek mondod, hogy beszéljenek a bátyáddal, hogy valami nincs rendben a feleségével. Ez aztán remekül erősítené a házastársi kapcsolatot.

Vagy a sógornőd szüleinek.

Felnőtt emberek.

Nem kérnek a tanácsaidból ez ügyben, ezt meg is mondták neked.

Talán néha egy kicsit kevesebb több lenne belőled.