Az gond egy élettársi kapcsolatban, ha nem fejezem ki neki, hogy átlátok rajta? Tehát az gond, ha azt hiszi, hogy naív vagyok?

nálunk is így van ez valahol kimondatlanul, hogy lehet hogy ezt megteszi, meg azt, meg fenyeget, de tudja ő is jól szerintem, hogy én viszont csak egyetlenegyszer mondom ki, ha nem tetszik valami és el lehet menni. pont ezért, mert én nem játszottam még el a szavam én még nem fenyegettem őt semmivel.

én is valahol ezt érzem, mintha valami fergeteges nagy szabadság lenne. és nem kötelességből, meg ilyesmiből vagyunk együtt, hanem mert mintha ez lenne a természetes. mint mondjuk testvérek közötti kapocs.

a megcsalást tekintve, szerintem ha neki más kellene, simán lelépne, mert: engem akkor már úgy sem tudna szeretni, meg ölelgetni, meg szexelni velem, mert amúgy is ilyen, pl ha mérges, egyszerűen nem akar szexet :)szóval ő akkor akarja meg azzal, akivel akarja és ha mással, akkor nem velem, remélem érthető :) meg a másik, mert nem függünk egymástól nem lenne oka maradni sem. pillnatok alatt kivesz albit. már ezzel is szórakozott :) elhagy, pakolja itt a cuccait, másnap visszajön, nem egyszer eljátsza, de aranyos volt, mert a legutóbbi pakolásnál csak annyit kérdezett sóhajtva, hogy jaj mit teszel velem? még én..mikor ő zsarol azzal, hogy lelép. én csak hagyom. ezt meséltem is neki legutóbb, hogy amikor balhézik, nekem néha vicces, mert olyan édi néha. lehet nem érti miért mondtam, de örült neki.

szóval ha megcsalna szerintem le is lépne, vagy hanyagolna szexnél, vagy vagy

én úgy érzem, nálam csak és kizárólag ott van a határ, amíg én nem sérülök tőle, vagy nekem nem lesz bajom belőle, magyarán csak és kizárólag ha önvédelemre van szükség akkor nem tudnék nyugodt lenni. pl ne termesszen otthon füvet nálunk, vagy ilyesmi :)

és amúgy ezt sem tudja hogy olyan sokat tudok nevetni rajta vagy rajtunk

csak egy sztori: kitaláltam egy rejtekhelyet dugipénznek (pár fityingekről van szó, nem másra gondolni) hogy a 10es zsebkendőbe hajtogatom. egyszer reggel ébredve látom még homályos szemekkel, hogy a 10-es zsepit bontogatja középen (a rejtekhelyemen) bennem megállt az ütő, hogy most leszek számonkérve mit mondok, szívem a torkomban és erre kivett belőle egy chipet, vagy mit, hogy nemtom kik elől rejtette el. nekem rém vicces volt, hogy pont ő is megtalált magának egy olyan rejtekhelyet amit én, és sajnos ezt sem tudtam neki elmesélni,mert ugye akkor magamat buktatom le. szóval magyarán a belső világomat szerintem nem is ismeri a saját párom valahol..de szeret. remélem.

nem, ő nem tűrné el, ha én is megcsinálnám ezeket, de amikor meg én tűntem el, utána nagy szerelmesen várt vissza, meg könyörgött mindig. de pl volt olyan, hogy a kocsiból kidobta a szemöldökcsipeszem csak úgy(vártuk egy haverját), nézte erre mit csinálok, erre kiszálltam benyúltam az oldalára elvettem a sört, odamentem a csipeszhez a fűbe, felvettem, a sört szépen letettem, ő meg mosolyogva végignézte. aztán jött a haver és nem értette mért a fűben áll a sör és viszi a kocsiba a párom :) szóval azért vissza-vissza adogatom a szemétkedéseit, csak a nagyobbakkal nemtom mit kezdjek.

amúgy most épp nem vagyunk együtt,(dolgozik, el van szállásolva) de olyanokat üzenget, hogy majd meg hal értem, annyira akar, imád, szeret, folyamatosan csak rám gondol. és akkor ne olvadjak el... ő azt mondta, jaj mit teszek vele, hát mondom én is ezt most.jaj ő mit tesz velem.

jah meg amikor féltékenységből kivágta a telomat az ablakon, útközben ráadásul, szóval simán végignézte volna, hogy én is kivágom az övét. de csak az lett belőle, hogy adott egy másik telot, meg vett egy kártyát.

szóval az ilyeneket simán vissza lehet adni, mintha várná is, hogy ne egy béna megszeppent nő legyek ilyenkor.