Az gond egy élettársi kapcsolatban, ha nem fejezem ki neki, hogy átlátok rajta? Tehát az gond, ha azt hiszi, hogy naív vagyok?

néha bekóstol, szemétkedik, vagy van, hogy haza sem jön, csak szól, vagy haza jön és már megy is el, vagy néha zsarolna azzal, hogy elhagy, aztán meg mintha mi sem történt volna, szóval én minden ilyen helyzetben ami rossz, vagy bántó számomra én valahogy átmegyek fakírba, nem tudom miért, szóval felmérem a helyzetet, látom, hogy szándékos, látom, hogy bántó, de nem hat meg, így voltaképp le sem reagálom soha semmivel. néha látom is hogy nagyon figyel, hogy na ehhez most mit szólok, nekem meg mindig csak egy elgondolkodó fejem van és ennyi.

habár ez jöhet abból, hogy nekem az exszel annyi de annyi bajom volt már, rengeteget sírtam, rengeteget veszekedtünk és még rajtam lenne ez a belefáradtam érzés talán? mert az igazság az, hogy nekem tényleg nincs kedvem balhézni, vagy amikor hazajön számonkérni, semmi olyasmihez, ami idegesítene. így azon sem idegeskedem, amikor épp nem jön haza. szóval totál érzéketlen vagyok, ami az én részemről nem is baj, mert nekem jobb is, mintha nyugtatóznom kellene, de szóval egy kapcsolatba szükséges lenne az, hogy egy nő megmondja a magáét? jelenleg szerintem totál hülyének nézhet a párom, illetve olyannak, mint akivel bármit meg lehetne tenni, de szóval ez kell, hogy érdekeljen? elvégre úgy is együtt vagyunk.